A majom: egyedülálló Stephen King-adaptáció
A horror és a vígjáték ötvözése mindig is kihívást jelentett a filmes világ számára, hiszen az emberi idegrendszer egyszerre képtelen a félelem és a nevetés állapotát elérni. Az azonban nem akadályozta meg Oz Perkinst abban, hogy e két ellentétes érzelmet a maga groteszk módján egy összeolvassza „A majom” című filmjében, Stephen King 1980-as novellájának adaptációjaként.
Groteszk és hátborzongató humor
Örkény groteszk definícióját követve Perkins arra vállalkozott, hogy a halált és a vérontást humorosan ábrázolja. A film egyszerre próbál rémisztő lenni és abszurd komédiát kínálni. Stephen King eredeti történetének sötét árnyalatait Perkins könnyedebb, szatirikus irányba tolta el, ahol az áldozatok váratlan, már-már komikus módon halnak meg. Ezek a halálesetek a véletlenszerűségük miatt hasonlítanak a Végső állomás-filmek hétköznapi tragédiáira, és nem a klasszikus, szokványos horror kliséknél állnak meg.
Az adaptáció merész változtatásai
A történetet alapjaiban érintették a változtatások. Perkins nemcsak a korszakot modernizálta – az első rész a múlt század végén, a második rész pedig napjainkban játszódik –, hanem a novellában vázolt viszonyokat is átírta. Hal (Theo James), aki gyermekként találkozott a címadó játékkal, felnőttként kénytelen szembenézni annak rejtélyes erejével és a hozzá kapcsolódó szörnyűségekkel. Az apa-fiú kapcsolaton keresztül ábrázolt trauma mélyebb érzelmi réteget ad a történetnek, mely ellesett egyensúlyban mutat be személyes drámát és groteszk komédiát.
A humor, amely meglepetéssel szolgál
’A majom’ filmhumora már az első pillanattól kezdve provokatív. A brutális halálesetek abszurditásukban inkább nevetségesek, mint ijesztőek, miközben a főhős, Hal, az események közepette szinte érzéketlenné válik a látott borzalmakra. Az ilyen típusú megközelítés felrúgja a klasszikus King-adaptációkkal kapcsolatos elvárásokat, amelyek többnyire önmagukat komolyan véve a rettegésre, feszültségre helyezik a hangsúlyt.
Közelebb a régi horror képregények hangulatához
Az adaptációban Perkins célja nyilvánvaló: ’A majom’ nem a klasszikus King-univerzum komplexitását és mélységeit keresi, hanem a mindenki számára érthető, szórakoztató groteszk elemeivel játszik. Ez közelebb hozza a filmet olyan régi horrorszinonimákhoz, mint az EC Comics rémtörténetei vagy a Mesék a kriptából. Ezek az alkotások szintén merészen játszottak a sötét hangulat és a humor összeegyeztetésével.
Oz Perkins: egyéni látásmód és családi örökség
Perkins író-rendezői karrierjét a sötét, okkult témák és lassú építkezés jellemezte, de ’A majom’ új irányt jelent ebben a sorozatban. A személyes háttér, a tragédiák és a kísértetek – amelyekből saját családi történetének szálai is összefonódnak – most egy könnyedebb, ironikusan humánus formában manifesztálódnak. Ez a film azonban mégis meghökkentően következetes abban, ahogy a legszörnyűbb élethelyzeteket abszurd nevetéssé fordítja.
Egyedi megfejtés egy klasszikus történetre
A majom kihívást jelent a megszokott műfaji elvárásokkal szemben, hiszen Perkins a komikumot helyezi középpontba ott, ahol általában rettegés uralkodik. A film üzenete egyértelmű: a borzalmas események után sem tehetünk mást, mint át kell lépni rajtuk és élvezni az életet, bármilyen abszurd vagy veszélyes helyzetbe is kerülünk. ’A majom’ egyszerűen arra hívja fel a figyelmet, hogy néha a tragikomédia a legjobb válasz a szörnyűségekre.
Forrás: telex.hu/kult/2025/03/08/a-majom-horror-stephen-king-oz-perkins-the-monkey-kritika
