Egy név az adatbázisban még nem egy ember története
Az ügynökadatok nyilvánosságra hozatala egyszerre történelmi, politikai, társadalmi és emberi-pszichológiai kérdés. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának igazgatója szerint ha valaki rátalál egy ismerős vagy rokon nevére, inkább legyen kíváncsi és érdeklődő, ne ítélkező – a levéltár sok más forrásból tud segíteni, és mélyebben meg lehet ismerni egy emberi sorsot.
Ebben sokat segíthet a fenomenológiai szemlélet, amelyet kvalitatív pszichológiai kutatók alkalmaznak és tanítanak. Ennek egyik alapgondolata, hogy az emberi viselkedést nem érthetjük meg pusztán adatokból vagy dokumentumokból: ahhoz, hogy megértsük valakinek a döntéseit, azt is látnunk kell, milyen élethelyzetben és körülmények között születtek.
Az ügynökakták esetében nemcsak az a kérdés, hogy mit tudhatunk meg a múlt szereplőiről, hanem az is, hogyan közelítünk magunk ezekhez a történetekhez. Egy adatbázisban keresgélve nem feltétlenül vagyunk semleges megfigyelők: szüleink, nagyszüleink, rokonaink, barátaink vagy ismerőseink neveit is kereshetjük, olyan emberekét, akikhez emlékek, szeretet, családi történetek vagy éppen feldolgozatlan sérelmek kötnek bennünket.
A múlt megismerése ezért önismereti folyamattá is válhat. A fenomenológiai pszichológia több szempontot kínál, amelyek segíthetnek ebben – az önreflexiótól az előzetes ítéletek felfüggesztésén át az empátiáig, hangsúlyozva, hogy a megértés nem jelent felmentést, és hogy minden emberi sors egyedi.
