Nem az ügyintézés nehéz, hanem elkezdeni azt
Ősszel sokaknál sűrűbbé válik a naptár, és hosszabbnak tűnik a régóta halogatott teendők listája. Gyakori, hogy minden héten megfogadjuk: elintézzük a halogatott apróbb ügyeket, szolgáltatót váltunk, válaszolunk egy emailre, vagy utánajárunk, hány előfizetést fizetünk fölöslegesen. Aztán mindig akad sürgősebb teendő, és a nyomasztó feladatok ismét várnak.
A január nemcsak az újrakezdést jelentheti. A közösségi médiában terjedő winter arc trendje arról szól, hogy már az év utolsó hónapjaiban tudatosabban szervezzük a mindennapjainkat. Ebből könnyen lehet újabb teljesíthetetlen önfejlesztési projekt, pedig nem kell egyszerre mindent rendbe tenni. Már az is előrelépés, ha válaszolunk egy hónapok óta halogatott emailre, lemondunk egy felesleges előfizetést, vagy átgondoljuk, hogyan alakíthatnánk okosabban a pénzügyeinket.
A legnagyobb visszatartó erő a sok utánajárás
Ma szinte bármire előfizethetünk néhány gombnyomással, de ritkán nézzük át, valóban szükségünk van-e minderre, és merünk-e váltani, ha egy szolgáltatás már nem felel meg. Egy streamingelőfizetést hónapokig meg sem nyitunk, csak a havidíj levonásakor jut eszünkbe. Egy szerkesztőségi munkatárs elmondta: minden levonásnál meggyőzte magát, hogy ezentúl többet használja, és a lemondást sem tartotta egyszerűnek. Amikor összeadta, mennyit fizetett egy alig használt szolgáltatásért, megdöbbent; a lemondás végül nem tartott öt percnél tovább.
Másnál banki ügyintézés váltott ki stresszt: egy elfelejtett jelszó miatt egy utasbiztosítás lemondását húzta túl sokáig, mert nem tudta, mennyi ideig tart a procedúra, elintézhető-e online, vagy be kell mennie egy bankfiókba. Utólag kiderült, telefonon is tudott volna új jelszót igényelni.
A mobiltelefonszám-hordozás 2004 májusa óta elérhető Magyarországon, 2012 óta pedig jelentősen leegyszerűsödött: ha meg akarjuk tartani a számunkat, elég jelezni az új szolgáltatónak, aki elintézi a szükséges feladatokat. Egy kolléga a Telexhez kerülésekor a korábbi rossz tapasztalatok miatt elvetette a külön céges számot, inkább behozta a flottába a régóta használt számát, amely másik szolgáltatónál volt. Kellemesen csalódott: első lépésként az új szolgáltatót kérte meg, hogy magánelőfizetéshez hozza át a számot, majd egy kolléga közreműködésével bekerült a céges flottába. Így megmaradt a sok éve használt telefonszáma is.
Az Erste és a Portfolio Csoport több mint háromezer válaszadó részvételével készült felmérése szerint a megkérdezettek közel felének (47,7%) van olyan szolgáltatóváltás az életében, amelyet halogat. A legtöbben bankváltást (15,6%) vagy telekommunikációs szolgáltatóváltást (13,9%) említettek. A legnagyobb visszatartó erő a sok utánajárás (30,3%), több mint minden negyedik válaszadó (27,9%) pedig abban sem biztos, hogy máshol jobban járna. További 17,7% számára az alternatívák összehasonlítása jelent nehézséget.
Hogyan ne halogassunk?
Nincs egyetlen mindenkinek beváló módszer. Egy kolléga előre lefoglal magának fél órát, időzítőt állít, elnémítja az értesítéseket, és addig csak egy kiválasztott feladattal foglalkozik. Nem az a célja, hogy minden függőben lévő ügyét lezárja, már az is jó eredmény, ha elindul a folyamat, és látja a következő lépést.
Más a nagy léptékű feladatokat bontja konkrét teendőkre. Ha eszébe jut, mióta meg kéne csináltatnia egy kisebb sérülést az autón, és ez milyen anyagi terhekkel, időkieséssel jár, elmegy a kedve az egésztől. Ha viszont összeírja, mi kell az eredményig, és elsőnek például megkérdezi a többieket, ki tud jó karosszérialakatost, máris beljebb van.
Olyan kolléga is akadt, aki akkor produktív, amikor összeköti a kellemest a hasznossal, és egy barátjával ül össze ügyet intézni. Az egyetemen segített, amikor nem egyedül tanult, hanem többen ültek össze, mindenki a saját tananyagával foglalkozott, időkorlátot jelöltek ki, majd beültek valahova. Ma ugyanezt csinálja, csak nem vizsgára készül, hanem számlabefizetést intéz vagy a pénzügyeit rendezi.
Az ügyintézés valószínűleg sosem lesz a kedvenc program, de gyakran nem is annyira szörnyű, mint amilyennek elsőre képzeljük. Néha már az is katartikus érzés, ha egy rubrikát kiikszelünk a teendőlistánkon.
