A Tisza-kormány lezárja Orbánék egyiptomi vasúti üzletét, de Dunakeszi jövője még kérdéses
Újabb 44 vasúti kocsi legyártásával zárná le Magyarország az évek óta húzódó egyiptomi vasúti szerződést. Magyar Péter miniszterelnök bejelentése szerint a Dunakeszi Járműjavítóban 2027 októberéig készülnek el a járművek, és ezzel jogvita nélkül rendezhetik a 2018-ban aláírt szerződések sorsát.
A megállapodást több hónapos tárgyalássorozat előzte meg, amelyben Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter igyekezett rendezni a súlyosan megromlott üzleti kapcsolatot. Előbb Kairóban tárgyalt egyiptomi kollégájával, Kamel al-Wazirral, majd a berlini InnoTrans szakkiállításon egyeztettek ismét. Október végén Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök Budapestre látogatott, ahol Magyar Péterrel is találkozott.
Vitézy Dávid úgy foglalta össze a megállapodást: „A 44 kocsit még legyártjuk, a 31-et, amit már leszállítottunk, az egyiptomiak kifizetik. Minden múltbeli ügyet elvarrunk, további veszteséget ez már nem okoz.”
A finanszírozást is hozzá kell igazítani a lezáráshoz. Az egyiptomi vasúttársaság a kocsik beszerzését a magyar Eximbank hiteléből finanszírozta, amely korábban egymilliárd eurós hitelszerződést kötött a projektre. Információk szerint a bank egy évvel meghosszabbítja a finanszírozást, amely a még legyártandó 44 kocsira is kiterjed. Úgy tudni, az egyiptomi fél sem kezdeményezte az együttműködés folytatását.
Piaci szereplők a bejelentésekből arra következtettek, hogy a hátralévő kocsikat még az eredeti szerződéses áron kell leszállítani, vagyis a magyar fél nem tudott áremelést elérni. A magyar alvállalkozók közül többen ennél többet reméltek: szerintük magasabb ár mellett lett volna értelme az eredeti megrendelés teljesítésének, a kormány azonban nem vállalta az ezzel járó további kockázatot.
A másik véglet egy elhúzódó jogvita lett volna: Egyiptom a magyar fél elmaradt szállításaira hivatkozva továbbra is visszatartja a már átvett kocsik ellenértékét, és a 44 félkész járművet sem veszi át. Ebben az esetben a kifizetetlen követelések mellett a befejezetlen kocsik is megmaradtak volna.
A tárgyalásokra rálátó forrás szerint addigra annyira megrendült a felek közötti bizalom, hogy az együttműködés tartós rendezésére kevés esély maradt: az egyiptomi tárgyalópartnerek rendre Orbán Viktor korábbi ígéreteire hivatkoztak, az új magyar kormány képviselői viszont az írásos szerződésekből indultak ki. Azt képviselték, hogy az állam adófizetői pénzből nem vállalhat veszteséges üzletet, miközben a közlekedési tárca vezetői abban bíztak, hogy a dunakeszi üzemnek más megrendeléseket is lehet találni.
A lezárás így is járhat további állami veszteséggel: ha a hátralévő 44 kocsit valóban az eredeti, időközben veszteségessé vált áron kell leszállítani, akkor a megállapodás ennek a veszteségnek elsősorban a mértékét korlátozza.
Az egyiptomi megrendelés lezárása után a dunakeszi üzemnek elsősorban a vasúti kocsik időszakos nagyjavítása, az úgynevezett fővizsga és a karbantartás adhat munkát. A mintegy 2400 hazai személykocsiból körülbelül 2000 van forgalomban, ezek javítására tartósan szükség lesz. Kérdés azonban, hogy ebből mennyi feladat jut Dunakeszinek, és az elegendő lesz-e a jelenlegi létszám megtartásához. Szakmabeliek szerint a szűkebb tevékenységhez a mostani 400–500 helyett akár 200–250 dolgozó is elég lehet.
Az üzem emellett beszállítói megrendeléseket, például hegesztési munkákat is vállalhatna, ezekért azonban más hazai gyártó- és javítótelepekkel is versenyeznie kellene. A Budapest közelsége miatt csaknem fővárosi bérekkel működő Dunakeszi költséghátrányban lehet például Szolnokkal vagy Mátranovákkal szemben.
Felmerülhet az immár állami kézben lévő üzem értékesítése is, hazai vagy külföldi befektetőnek. Egy iparági forrás az utóbbit csalódásnak tartaná: szerinte több környező és nyugat-európai ország is meg tudta őrizni saját vasútgyártásának meghatározó üzemeit. A hazai folytatás egyik lehetősége Dunakeszi és Szolnok együttműködése lehetne, bár a két üzem eltérő tulajdonosi háttere miatt ennek feltételeit még ki kellene alakítani.
A jövőbeli munkák megszerzése mellett a korábbi működés körülményeinek tisztázása is hátravan. Dunakeszi ügyében a felszámoló korábban feljelentést tett, érdemi nyomozati lépésekről azonban egyelőre nem lehet tudni.
