Pogátsa Zoltán: Nem hópelyhek, hanem egészséges emberek azok a fiatalok, akik otthagyják az elnyomó munkahelyeket
„Én nagyon büszke vagyok arra a huszonévesre, aki be mer szólni, és otthagyja két hónap után a céget, mert elnyomó az atmoszféra” – mondta Pogátsa Zoltán közgazdász Veiszer Alinda műsorában, amelyben a fiatalok európai tiltakozásairól, romló megélhetési és lakhatási kilátásairól, valamint a munka jövőjéről beszélgettek.
A közgazdász szerint a fiatalokat gyakran éppen azért nevezik hópelyheknek, mert olyan munkakörülményeket utasítanak vissza, amelyeket a szüleik és a nagyszüleik még elfogadtak. „Szerintem az volt egészségtelen, hogy a szülei meg a nagyszülei nem hagyták ott ezeket a cégeket” – fogalmazott.
A beszélgetés a franciaországi tüntetések értelmezéséből indult. A középiskolások szeptemberben kezdtek tiltakozni a tanári állások tervezett csökkentése, a tanárhiány és az oktatás alulfinanszírozottsága miatt: több száz iskola bejáratát eltorlaszolták, később pedig egyetemisták és szakszervezetek is csatlakoztak hozzájuk. A tiltakozások több helyen rendőri összecsapásokba és gyújtogatásba torkolltak, a sérültek között tüntetők, rendőrök és iskolai dolgozók is voltak.
Pogátsa szerint bár az alulfinanszírozottság és az iskolák közötti egyenlőtlenségek miatt diákok, szülők és tanárok tömegei követelnek változást, ebből a magyar közönséghez gyakran csak a rongálás képei jutnak el. A tiltakozások céljai háttérbe szorulnak, miközben néhány tucat randalírozó alapján születnek magyarázatok az egész megmozdulásra, sőt a bevándorlás következményeire is.
Veiszer Alinda a különböző országok megmozdulásainak közös hátterére kérdezett rá: mi történt az alatt a húsz év alatt, amelyben egy újabb generáció számára elérhetetlenné vált a saját lakás? Pogátsa ezt a neoliberális gazdaságpolitika következményeként írta le: a második világháború utáni jóléti állam oktatással, egészségüggyel és közösségi szolgáltatásokkal segítette a felemelkedést, később azonban az adócsökkentés és az állam visszaszorítása került előtérbe.
„Az utánad jövő generációk már nem kapták meg ugyanazt, amit te megkaptál az 50-es, 60-as, 70-es években” – fogalmazott. Szerinte a mostani húsz-harmincévesek középosztálya már nem tudja úgy felmutatni az előrelépését a szüleihez képest, ahogyan az előző generációk, miközben az erre vonatkozó elvárás megmaradt.
A lázadás szerinte sokféle formát ölthet, akár konzervatív elköteleződésben is megjelenhet. Felidézte, hogy az egyetemen tanította Orbán Viktor korábbi miniszterelnök fiát, Orbán Gáspárt. „Beszélgettem velük, egyébként szuper okos fiú volt, és nagyon jó tanuló” – mondta. Ezekből a beszélgetésekből derült ki számára, hogy Gáspár és a köréhez tartozók a házasság előtti szextől való tartózkodást jelző gyűrűt viseltek. „Az összesnek az ő köreiben volt ilyen gyűrűje” – fogalmazott Pogátsa, aki ezt is a különállás kifejezésének példájaként értelmezte.
A munkahelyüket otthagyó fiatalok esetében azt hangsúlyozta, hogy az elutasítás mögött érthető elvárások állnak: értelmes munkát, tisztességes fizetést és megfelelő bánásmódot szeretnének. „Ők nem hópelyhek, hanem egészséges emberek, akik azt mondják, hogy ezek a munkahelyek nem embernek való helyek, és addig keresek, ameddig nem találok olyat, ami értelmes. Tehát hogy van célja, nem másnak csinálom, hanem értelmet érzek a munkámban, megfizetnek rendesen, tisztességesen beszélnek velem.”
Az alternatíváikat nem tartja feltétlenül reálisnak: az influenszerként vagy kriptózással tervezett megélhetésről is kritikusan beszélt, a kriptót kifejezetten veszélyesnek nevezte. A kilépésben azonban így is értéket lát, és abban bízik, hogy ez a nemzedék a saját beosztottjaival is másképp fog bánni.
A beszélgetés végén ennél is nagyobb átalakulást vázolt fel: „Én tényleg azt gondolom, hogy a mesterséges intelligencia a munkahelyek túlnyomó többségét meg fogja szüntetni” – mondta. Nem tartja meggyőzőnek azt az ígéretet, hogy a technológia csak segíti majd a dolgozókat: szerinte a munkáltatók számára vonzó lehet az ember helyett olyan rendszert alkalmazni, amely nem betegszik meg, nem akar aludni és nem szervez szakszervezetet.
