Nesbø nem nyugdíjazza Harry Hole-t, aki újabb sorozatgyilkos nyomába ered
Rosszul indul az újév Oslóban: röviddel szilveszter éjszakája után három holttestet találnak a város különböző pontjain. Harry Hole már otthagyta a rendőrséget, a drámai kezdőképben éppen az öngyilkosságot fontolgatja, mégis szimatot fog, és beleveti magát a sorozatgyilkos utáni hajszába. Jo Nesbø tizennegyedik Hole-kötete, a Kegyelemlövés azt bizonyítja, hogy egy jól ismert nyomozó története is lehet izgalmas: a regény ugyanúgy letehetetlen, mint a széria legtöbb alkotása.
Nesbø hatvanhat éves, de írói lendülete és kísérletező kedve sem hagyott alább. A most napvilágot látott kötet jobb, mint az utóbbi években megjelent munkái, a Harry Hole-sorozat legjobb részeinek szintjét ugyan talán nem éri el, de nagyon közel kerül hozzá.
A norvég író 1997-ben, a Denevérember című regényben indította útjára ikonikus nyomozóját: Harry Hole magas, szőke, metsző kék tekintetű figura, rendkívül okos, a megérzéseire is hallgat. Magának való, antiszociális, a normákat semmibe vevő alak, súlyos alkoholizmussal küzd, és önpusztító életet él. Faragatlannak tűnik, de belül érző lélek kiemelkedő pszichológiai érzékkel. A legújabb részben már betöltötte a hatvanat, és megfontoltabb, másokért nagyobb felelősséget vállaló emberként jelenik meg. Mostohafia, Oleg már szintén nyomozó, így ezúttal különleges partnere akad, akivel apaként működik együtt.
A bűntények kezdetben egymástól függetlennek tűnnek, de hamar kiderül, hogy összeköti őket egy különös mintázat. A háttér a fagyos, januári Oslo, és a regény ezúttal a filmipart veszi górcső alá: viszonylag korán kiderül, hogy a gyilkosnak a filmes szakmához lehet köze. A könyv azt a világot mutatja be, melyben az önzés, a hiúság, a pénzért és a rendezői székért folytatott küzdelem dominál. A gyilkos a videóra vett gyilkosságokkal mintegy mozgóképet rendez, mindig jelenetekben gondolkodik, a bűneseteket kigondolt dramaturgia szerint építi fel.
A nyomozást a szokott, ismerős módon követjük: kezdetben sok szálon haladunk párhuzamosan, aztán egyre gyorsul a tempó, főleg az utolsó harmadban már nem lehet letenni a könyvet. A nyomozás mellett ezúttal egy pszichológusnő ellentmondásos karaktere és Harry apasága adja a kiegészítő rétegeket, melyek szorosan kapcsolódnak magához a nyomozáshoz is.
A regény kulturális utalásai között két magyar vonatkozásút is találunk: az egyik Pálfi György 2012-es montázsfilmjére utal, a másik Neumann János játékelméletére és magára a tudósra. A befejezés utáni néhány oldal egyértelműen arra utal, hogy Hole még nem vonulhat vissza, legalább egy kaland még biztosan vár rá.
