Freund Tamás: Az Akadémia elleni támadások árnyékában
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 200 éves jubileumi közgyűlésén Freund Tamás elnök köszöntőjében megdöbbentő állítást tett: az akadémiát támadások érik, a politikai környezet pedig együttműködés helyett igazodást vár tőlük. Megosztottságról és feszültségekről számolt be, amelyek az intézményen belül és kívül zajlanak. Freund szerint az MTA nem hibátlan, de tagadhatatlanul egyedülálló nemzeti érték, amely megőrzendő a jövő nemzedékek számára.
Az elnök rámutatott, hogy a tudományos közösség és nemzetünk 200 éves bizalma az akadémia legnagyobb kincse. Mindeközben olyan alapvető kérdéseket vetett fel, mint a hatalom támadása vagy politikai ölelése árt-e jobban az akadémia presztízsének és működésének. Beszédében jelezte, hogy bár együttműködnek kormányszervezetekkel, a kutatási és felsőoktatási reformokból többnyire formálisan, érdemi részvétel nélkül adják meg az akadémia szerepét. Az igazodás, nem az együttműködés kialakítása a valódi cél – világította meg helyzetüket Freund Tamás.
Politikai elvárások árnyékában
Freund hangsúlyozta, hogy az MTA-nak a politikai elittel való kapcsolata kiegyensúlyozottságot és kölcsönös bizalmat kívánna meg. Bibó István és a magyar történelem kiemelkedő gondolkodói nyomán felidézte, hogy az elit valódi hivatása az értékközvetítésre, a párbeszéd folytatására és a kultúrateremtésre irányul. Ez azonban csak az akadémia függetlenségének tiszteletben tartásával valósulhatna meg, amit Freund sajnálatosan hiányol az aktuális politikai klímában. Emlékeztetett arra, hogy a politika gazdasági túlsúlya helyett a tudományos elit független és hatékony bevonása az ország érdekében létfontosságú lenne.
Vádaskodások és a tudomány szabadsága
Freund felszólalása a politikai színtéren visszhangra talált. A kulturális miniszter, Hankó Balázs beszédében kettéválasztotta a tudomány szerepét: szerinte az alázat és a közösségépítés szembeállítható a birtoklási vággyal. Hankó szerint a tudomány független maradhat, de kizárólag a nemzeti érdekek mentén végzett munka illeszthető ebbe a képbe, miközben külföldi érdekeket szolgáló törekvésekről is beszélt, amelyek a nemzeti létet veszélyeztetik.
Mindeközben Freund megvédte az akadémiát a kritikák kereszttüzében. Kijelentette, hogy politikai támogatás és törvényes jogosítványok nélkül is képes ellenállni a vádaskodásoknak, és a tudományt, valamint a társadalmat szolgálni. Úgy véli, az akadémia inkább a nemzet, mint az akadémikusok érdekeit képviseli, és létezése a magyar közösség képződése óta elengedhetetlen értéknek számít.
Orbán Viktor és politikai árnyéka
A kormányfő távolléte a jubileumi eseményről nagy port kavart. Az, hogy Orbán Viktor végül nem jelent meg, a közgyűlésen többek szerint elkerülte azt, hogy résztvevők soraiban kivonulások sorozata induljon el tiltakozásul. Az előzmények között említették a miniszterelnök korábbi beszédét, amely számos akadémikusban komoly ellenállást váltott ki. Bár Orbán távolmaradása csökkentette a feszültséget, Freund nem hagyta ki az alkalmat, hogy bírálja a politikai környezetet a tudományos élet függetlenségének korlátozása miatt.
A tudomány és az akadémiai jövő
A közgyűlés egyik legkiemeltebb konfliktustémája az MTA ingatlanvagyonának visszavásárlása volt, amelyet korábban az állam saját céljára csatolt el. Freund kijelentette, hogy az ilyen döntések és intézkedések csorbítják a tudományos közösség bizalmát a politikai rezsim iránt. Az akadémia tagjait továbbra is az országért és a jövőért való felelősségtudat vezérli, de ehhez nélkülözhetetlen a politikai részvétel és támogatás, nem pedig annak manipulációja vagy aláásása.
Kritika minden irányból
Freund mellett Schmidt Mária korábbi kommentárjai is szítják a feszültséget. A történész egészen odáig ment, hogy az akadémiát a „velünk élő sztálinizmus” szimbólumának nevezte. Freund ezt követően megvédte intézményét, mondván, a tudományos kutatások hitelességére és pártatlanságára tett minden támadás rendkívül kártékony az egész nemzet számára. Az akadémia továbbra is meghatározó szereplője kíván maradni a magyar tudományos és társadalmi életnek, de mindehhez elengedhetetlen az autonóm és független működés biztosítása.
