A civil tagok határozott elutasítása: szemben a 2024-es korrupcióellenes jelentéssel
Szégyenteljes fordulat történt a Korrupcióellenes Munkacsoport (KEMCS) történetében: egyetlen civil tag sem szavazta meg a 2024-es évre vonatkozó jelentést. A szavazási eredmény egyértelműen szimbolizálja a növekvő ellentétet a civil és állami tagok között, és példátlan eset, hogy minden civil tag tartózkodott vagy nemet mondott. Ez a precedens nélküli lépés valósággal megingatta a munkacsoport működésének alapjait.
A KEMCS működési modelljének torzulásai
A KEMCS működésének egyik alapvető problémáját az összetétele is jelzi. A tízfős civil csoport mellett ugyanis az állami szervek által delegált egyének tíz további helyet foglalnak el. A civilek, köztük a Transparency International Magyarország és a K-Monitor képviselői, szabadidejükben, díjazás nélkül végzik munkájukat – ellentétben az állami oldal hivatásos szereplőivel. Az elmúlt években – minden kritikával együtt – még sikerült olyan jelentéseket összeállítani, amelyek mindkét féltől elfogadást nyertek, de az idei év eltérő eredményt hozott.
Egy megosztott munkacsoport: két különböző jelentéstervezet összeütközése
Idén azonban két egymástól merőben eltérő jelentéstervezet készült el. Az egyik az állami tagok változata, amely – a civilek szerint – nem tükrözi a magyarországi korrupció valóságát és súlyosságát, és elkerüli az elmúlt évek botrányainak konkrét említését is. A másik, a civilek által javasolt tervezet a korrupció természetének mélyebb megértéséről és konkrét esetek feltárásáról szólt, amit az állami tagok viszont politikai állásfoglalásként elutasítottak.
Szándékos figyelmen kívül hagyás vagy szimpla elhárítás?
Az állami oldal által benyújtott változat néhány civil gondolatot felhasznált ugyan, de ezzel csupán a látszatot igyekeztek kelteni. A valóság ezzel szemben az, hogy a jelentés ennek ellenére sem vállalta fel a korrupció alapvető problémáinak kezelését, és inkább a semmitmondás biztonságosabb területén maradt. A civilek számára ez az állapot elfogadhatatlan volt, és ezt a döntésükkel – vagyis a jelentés elutasításával – világossá is tették.
Mi marad a KEMCS hitelességéből?
Az április 30-i ülés tanulságai ridegen mutatják meg a munkacsoport működésének hibáit és törékenységét. A civil tervezet éppúgy elutasításra került, mint az állami oldalé, így a KEMCS a törvényben előírt jelentési kötelezettségét sem tudta teljesíteni. Ez az eredmény felveti a kérdést: egyáltalán van-e értelme egy olyan szervezet működésének, amely képtelen konszenzusra jutni a saját alapvető célkitűzései mentén?
A jövő kérdései: lehet-e még innováció és őszinte szembenézés?
A KEMCS 2024-es jelentésének meg nem születése aligha hagyható figyelmen kívül. Ez a kudarc nem csupán a szervezet működőképességének hiányát, hanem az állami és civil szektor közötti bizalom súlyos hiányát is tükrözi. Egy olyan munkacsoport, amely nem veszi figyelembe a magyarországi korrupció valós súlyát, aligha nevezhető hatékony eszköznek az átláthatóság és tisztesség érdekében vívott küzdelemben.
