Radikális kedvesség: Hogyan reagálhat egy magyar polgár a gyűlöletcunamira?
Nemrégiben részt vettem egy kiállításmegnyitón, ahol a meghívottak közül sokan sírtak. Ekkor tudatosult bennem, hogy a gyűlöletkeltés légköre, amelyben élünk, elviselhetetlen sokak számára. Üzenetem egyszerű volt: elegünk van abból, ahogyan állandóan gyűlölködünk, és itt az ideje, hogy elindítsuk a gyengédség forradalmát. Egy újságíró említette, hogy a „Pál utcai fiúk” előadásán is könnyek folytak, ami jól mutatja, hogy sokan érzik: a közösségünkre van szükség, hogy együtt jöjjünk ki a bajból.
A politikai diskurzus során azonban a kedvesség nem talál helyet, mivel a népszerűségért folytatott küzdelem során valódi, negatív kritikák hódítanak. Csak addig tartható fenn ez a feszültség, amíg átgondoljuk a kampányolás szokásait. Jelen állapotunk szerencsétlenül polarizálódott, ellenségeskedéssel terhelt. Az utolsó politikus, aki a kedvesség politikájáról beszélt, Jacinda Ardern, az egykori új-zélandi miniszterelnök volt, de ő sem tudta ezzel elérni a választási győzelmet.
Mit tehet tehát az a magyar polgár, aki szintén belefáradt a gyűlöletcunamiba, és aki nem kívánja ellenségként látni a másképp gondolkodókat? A közeljövőben nem sok változás várható, hiszen választási időszak van, és ez mindig hazudásokkal és vádaskodással jár. A mentális egészség védelme érdekében elengedhetetlen, hogy egy olyan mozgalmat indítsunk, amely a következő évtizedben kreatívan hirdeti a gyűlöletmentességet, mivel a polarizáció komoly fenyegetést jelent az ország jövőjére nézve.
Korábban már kifejtettem, hogy egy ország sikeréhez elengedhetetlen a polgárok közötti megbékélés. Nem hivatkozhatunk a múlt sérelmeire, hiszen sok esetben a háborúk áldozatai már nem élnek közöttünk. A traumák, amelyeket a múlt hordoz, ránk hárul, és feladatunk, hogy gyógyítsuk ezeket a sebeket, nem pedig fokozzuk a fájdalmakat.
A kedvesség és a civilizáltság iránti igény csak akkor születhet meg, ha érzelmileg eltávolítjuk magunkat a politikai szereplőktől. Számomra ez természetes, mivel mindig is hangsúlyoztam, hogy aki nem ért egyet velem, az nem ellenség. Mindenki, aki részt vesz a politikai vitákban, vesztes ebben a játéknak, míg azok, akik szítják a gyűlölködést, nyernek a feszültségből, mutatva, hogy az ingyen szavazatok milyen erővel bírnak.
Persze, nem olyan könnyű érzelmileg leválni a politikáról. Főként, ha valakinek az egzisztenciája függ a politikai választásoktól. Ebben az országban, ahol sokan dolgoznak az állammal, a politika szinte elkerülhetetlenül behatol az életünkbe. Az identitásunk pedig részben azon alapul, hogyan ítéljük meg a különböző ügyeket.
Amikor a gyengédség forradalmát hirdettem, tudtam, hogy ez nem egy könnyű feladat. Célom az volt, hogy hangot adjak azoknak, akik szenvednek a kedvesség elnyomása alatt. A visszajelzések sora érkezett, köztük egy középiskolai magyartanártól és óvónőtől, akik saját intézményeikben indítottak projektet a gyerekek kedvességének népszerűsítésére. Amennyire fontosnak tartom a bizalom visszaépítését hazánkban, annyira vágyom arra, hogy többen csatlakozzanak ehhez az eszméhez. Mert minél többen osztják meg ezt az üzenetet, annál közelebb kerülünk a valósághoz.
A kultúra és a médiaelithek nem fognak segíteni, nekünk magunknak kell elkezdeni a változást. A bizalom visszaépítése talán már megkezdődött e közös élmények által, amikor sokan együtt érezték meg, hogy elegünk van a gyűlöletből. A média szerepe fontos, hiszen ha az ismertebb platformok is teret adnak a békét kereső hangoknak, az új lehetőségeket nyithat meg. Kezdjük otthon. Az, hogy milyen hangnemben beszélünk másokról, sokkal többet mond el, mint gondolnánk.
Egy közönséges példa: ha valaki családi körben szidalmaz valakit, az nem csak nekünk, hanem a gyerekeinknek is hatással van. Én például nem engedtem meg, hogy a fiam együtt nézzen hírműsort a nagypapájával, mert tudtam, hogy az indulatos kommentálás ártalmas hatással lenne rá. Fontos, hogy hogyan kommunikálunk a politikával kapcsolatban, különösen a fiatalabb generációk előtt.
Erre a változásra szükség van. Vegyünk példát olyan emberekről, akik politikai nézeteinkkel ellentétes álláspontra helyezkednek, és mutassuk meg ezt kedvességgel. Ha képesek vagyunk elfogadni mások nézeteit és közösen cselekedni, akkor valóban építhetünk egy szebb, kedvesebb jövőt.
Forrás: telex.hu/velemeny/2025/12/29/nem-kerek-a-gyuloletbol
