Magyar-amerikai kutatás: A folyószabályozási sarkantyúk hatása a Duna vízszintjére
A Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) és az amerikai Illinois-i Egyetem kutatói közösen végzett tanulmányukban a Dunára és a Mississippire telepített folyószabályozási műtárgyak hatását vizsgálták. A kutatás hátterében az Egyesült Államok egyik legnagyobb árvize, amely 1993-ban történt, és 78 ezer négyzetkilométert öntött el, áll. E bonyolult természeti eseményre a vád szerint a folyószabályozás során telepített több ezer műtárgy hozzájárulhatott, amelyeket a 19. és 20. században építettek a Mississippin.
A sarkantyúkként ismert, általában kőből készült építmények a folyómederbe merőlegesen benyúlva elősegítik a hajózást azáltal, hogy a sodorvonalat a meder közepén tartják, miközben védik a partokat az eróziótól. Ezek az építmények nemcsak Magyarország, hanem az Egyesült Államok folyóin is megtalálhatók, különösen a Dunán. Mivel az árhullámok Magyarországon is rendszeresen jelentkeznek, fontos kérdés merült fel: vajon a sarkantyúk emelhetik-e a folyó vízszintjét?
Török Gergely, a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének tudományos főmunkatársa, együttműködve Gary Parker professzor emeritussal a University of Illinois-ról, a Nature magazin Communications Earth & Environment című folyóiratában publikálta a kutatásuk eredményeit. A kutatás új felfedezéseket kínál arról, hogy a sarkantyúk hatása a Duna és a Mississippi vízszintjére eltérő, függően a folyómeder szerkezetétől.
Török Gergely megállapította: „A numerikus modellfejlesztés révén, a hosszú távú morfológiai változásokat elemezve azt találtuk, hogy a Mississippi homokos medrében a sarkantyúk kezdetben vízszintemelkedést okoznak, azonban évtizedek elteltével új egyensúlyi állapot alakul ki, amelyben a vízszint az eredeti szint alá csökkenhet. Ezzel szemben a Duna kavicsos-homokos medrében a vízszint hosszú távon is magasabb marad, mivel a meder szerkezete a beavatkozásra másképp reagál.”
A kutatás arra is felhívja a figyelmet, hogy a sarkantyúk megszüntetése nem lesz optimális megoldás a mögöttes problémákra, mivel a hajózás szempontjából ezek az építmények továbbra is lényegesek. Török Gergely javaslata szerint az optimális megoldás a sarkantyúk átalakítása lenne. Ennek keretében a sarkantyúk átvágásával és magasságuk csökkentésével jelentős javulások érhetők el. Jelenleg Sződligetnél és Nagybajcs térségében terveznek ilyesfajta beavatkozásokat.
