A királynő udvari művészettörténésze évekig szovjet kém volt
Sir Anthony Blunt, II. Erzsébet udvari művészettörténésze a második világháború alatt szovjet kémként tevékenykedett, tevékenységéről a brit hírszerzés már 1964-ben tudott, a királynőt azonban évekig nem tájékoztatták. A brit nemzeti levéltár tavaly januárban hozta nyilvánosságra az erről tanúskodó, korábban titkosított dokumentumokat.
Blunt a 70-es évek végén vált közutálat tárgyává az Egyesült Királyságban, miután Margaret Thatcher bejelentette kémtevékenységét. Halála után nyilvánosságra hozott emlékirataiban maga is „élete legnagyobb hibájának” nevezte tettét. A titoktartás az MI5 érdekében állt: így a hidegháború éveiben büntetlenségért cserébe rá tudták venni Bluntot, hogy valljon a szovjetek Nagy-Britanniában zajló kémtevékenységéről.
A délnyugat-angliai Bournemouthban született, mélyen vallásos anglikán családban, három fiú legfiatalabbjaként, és II. Erzsébet harmad-unokatestvére volt. Apját anglikán papként a párizsi brit nagykövetség plébániájához helyezték át, ahol Anthony megtanult franciául és megismerkedett a párizsi művészeti élettel.
A cambridge-i Trinity College-ban matematikai ösztöndíjjal végzett, majd művészettörténetre specializálódott és tanított az egyetemen. Itt ismerkedett meg Guy Burgess-szel, aki nagy szerepet játszott kémkarrierjében. Mindketten tagjai voltak egy titkos cambridge-i vitakörnek, amelynek tagjai közül többen később a cambridge-i ötökként váltak ismertté. Blunt 1979-ben a BBC-nek azt mondta, meggyőződésből vállalta a kémkedést, mert az 1930-as években a Szovjetuniót látta a nácizmus egyetlen hatékony ellenpontjának.
A második világháború alatt az MI5-nál dolgozott. 1941 és 1945 között 1771, államtitkokkal teli dokumentumot juttatott el a Szovjetunióba, többek között a Wehrmachtról szerzett információkat. Olyan hatékonyan dolgozott, hogy a szovjetek egy idő után attól tartottak, tripla ügynök. A háború után is kapcsolatban maradt a szovjet ügynökökkel, egészen 1951-ig, amikor Burgess és Donald Maclean – Blunt segítségével – disszidált a Szovjetunióba.
A háború alatt sorra publikálta tanulmányait, 1945-ben a királyi képzőművészeti gyűjtemény élére került, VI. György, majd 1952-től II. Erzsébet személyes művészettörténészeként. Szoros barátságot kötött a királyi családdal, később lovaggá ütötték. A Courtauld Művészeti Intézet igazgatójaként is dolgozott, 1967-ben jelent meg Nicolas Poussinról szóló monográfiája.
Burgess és Maclean disszidálása után merült fel először a gyanú, hogy Blunt is érintett lehet. 1951 után tizenegyszer hallgatták ki, de egészen 1964 áprilisáig nem tett vallomást, akkor egy Michael Straight nevű amerikai férfi jelentette az MI5-nál, hogy Blunt szervezte be szovjet kémnek. Blunt vallott, de a nyilvánosság előtt még tizenöt évig titokban tartották az ügyet. II. Erzsébet csak Blunt nyugdíjazása után, 1973 tavaszán értesült arról, hogy a bizalmát élvező férfi évekig a szovjeteknek jelentett.
1979 elején kezdett fogyni a levegő Blunt körül, nagyban Andrew Boyle The Climate of Treason című könyve miatt, amelyben a cambridge-i ötökről írt. Margaret Thatcher novemberi, a parlament alsóházában elmondott beszédében már név szerint, szovjet kémként említette Sir Anthony Bluntot, és beszámolt 1964-es vallomásáról, valamint arról, hogy 1940 és 1945 között rendszeresen adott át információkat a szovjeteknek.
A leleplezés után hetekig ostromolta a sajtó, sokáig egy londoni lakásban rejtőzködött. Később kamerák elé állt, és azt mondta, szörnyű hibát követett el. Lelepleződése után elmondta, hogy a szovjetek őt is felszólították a disszidálásra, de addigra kiábrándult a kommunizmusból, és inkább vállalta a lelepleződés kockázatát. A királynő nem sokkal később megfosztotta lovagi címétől, a Trinity College kizárta tiszteletbeli tagjai közül, lemondott a Brit Akadémia-tagságáról. Lelepleződése után alig négy évvel, szívrohamban halt meg.
