A negyedik bizalmatlansági indítvány elutasítása az Európai Bizottság ellen
Az Európai Parlament csütörtöki ülése során a képviselők elutasították az Európai Bizottság elleni bizalmatlansági indítványt, ami a legutóbbi, negyedik kísérlet volt az elmúlt egy évben. Az elutasított javaslat a Patrióták Európáért (PfE) frakciótól származott, amely, ahogy a korábbi indítványok, most sem ért el sikert.
A legelső próbálkozás 2025 júliusában zajlott, ahol a szavazás során 175 igen, 360 nem és 18 tartózkodás született. A legutolsó kísérlet, tavaly októberben, szintén kudarcot vallott, hiszen 133 igennel és 383 nemmel zárt. E két eseményhez hasonlóan a legfrissebb javaslat is alulmaradt, mivel csupán 165 igen szavazatot kapott, míg 390 van nem szavazott rá, ezzel a höchsten elutasító szavazatok számának rekordját megdöntve.
A bizalmatlansági indítvány sikeréhez kettős többség szükséges, amelynek értelmében a leadott szavazatok kétharmadának igennel kell szavaznia, miközben a 720 fős teljes testületből legalább a fele is igennel szavaz. A csütörtöki szavazás során ez egyik feltétel sem teljesült, hiszen a nemek mindkét kritériumot teljesítették.
Ha az indítványt elfogadták volna, az Ursula von der Leyen által vezetett Európai Bizottság teljes összeomlásához vezetett volna, hiszen az intézmény minden tagállam számára biztosít biztosi helyet. Magyarország képviseletében Orbán Viktor Várhelyi Olivért jelölte a tavaly újjáalakított Európai Bizottságba.
Az indítványt nagyrészt a PfE frakció képviselői írták alá, és a vitán Gál Kinga, a PfE első alelnöke, a Fidesz–KDNP küldöttségének elnöke képviselte a frakciót. Már is látható volt, hogy kevesebb képviselő volt jelen a teremben, ami a korábbi indítványokhoz képest jellemző, és ilyen súlyos szavazáskor ez különösen figyelemre méltó. Ellenben nemcsak a képviselők létszáma, hanem az is, hogy Von der Leyen ezen szavazás során nem vett részt.
A csütörtöki szavazást a Dél-amerikai Közös Piaccal (Mercosurral) kötött szabadkereskedelmi egyezményre hivatkozva indokolták. Gál Kinga a megállapodás körüli vitát követve nyilatkozott, és az indítvány szövege is erőteljesen ezt a megkötést tekinti problémásnak, mert az EU és polgárai érdekeivel szemben áll. A vitában kiemelte, hogy a megállapodással több mezőgazdasági ágazat kerülhet veszélybe.
Az indítvány sikertelensége után lehetőség van újabb kezdeményezés benyújtására, ha a képviselők tizedét össze tudják gyűjteni, amihez a PfE frakció önállóan is elegendő. Alonso de Mendoza, a frakció szóvivője, múlt héten bejelentette, hogy „ez lesz az utolsó – ha nyerünk”.
A szavazás előtt a Tisza Párt, amely szintén részt vett a politikai diskurzusban, jelezte, hogy távol marad a voksolástól, mivel szerintük a bizalmatlansági indítvány csak a Mercosur egyezmény miatt került napirendre, amely a gazdák számára hátrányosnak tűnik. Ezt megerősítette Magyar Péter, a Tisza Párt vezetője, akik a Mercosur megállapodás hatályba lépését megakadályozták.
Menczer Tamás, a kormánypártok kommunikációs igazgatója, felháborodásának adott hangot, hogy a Tisza nem támogatta Von der Leyen leváltását, mintegy elárulva ezzel a gazdákat. Ugyanakkor Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is kifejtette, hogy a bizalmatlansági indítvány célja a brüsszeli politika megállítása volt, ami a magyar gazdák érdekeit sértheti.
Dobrev Klára, a DK elnöke, szintén nyilatkozott a szavazás elutasítása körül, hangsúlyozva, hogy az egyezménynek számos előnye lehet a magyar gazdaság számára. A megállapodás lehetőséget teremtana az EU számára, hogy egységesen lépjen fel a globális kereskedelem kihívásaival szemben, ugyanakkor a Tisza Párt álláspontját is megkérdőjelezte, akik a Fidesz támogatásával egy olyan megállapodást akadályoztak meg, amely létfontosságú lenne Magyarország és Európa számára.
Eddig a szavazások során Von der Leyen mindig kifejezte hálaérzetét, viszont a legutóbbi esetben nem reagált a szavazás eredményére, ami a bizottságnak kedvezett. A magyar kormány álláspontja szerint a Mercosur-egyezmény ideiglenes alkalmazása jogilag nem lehetséges, mivel az csak akkor lép életbe, ha minden tagállam ratifikálja azt.
Az ügy összetettségét tükrözi, hogy az egyezmény két részből áll: egy teljes szövegből és egy külön ideiglenes szabadkereskedelmi megállapodásból. Utóbbi a közép- és dél-amerikai országok ratifikálásához kötött, így a folyamat továbbra is nyitott kérdés marad, míg az Európai Parlament el nem bírálja azt.
