Elásott milliárdok: a korrumpáló is megérdemli a tisztítótüzet
A hétvégén a Seszták-ügyhöz kapcsolódóan megtalált és kiterített milliárdok uralták a közbeszédet, rengeteg családnál volt ez téma a vasárnapi ebédnél. Még azok számára is hihetővé, bizonyítottá vált a korrupció létezése, akik korábban kételkedtek, vagy csak egyedi jelenségként értelmezték azt.
Érdemes elgondolkodni a konkrét ügyben készpénzben megtalált több mint hatmilliárd, és a feltételezett további milliárdok keletkezésén és hátterén. Ez, ha valóban Seszták Miklóshoz kapcsolható, akkor származhat a fejlesztési miniszteri pozícióból, az EU-s támogatások elosztásához kötődve, de származhat a felszámolói jogosítványok kiosztásánál játszott bizottsági elnöki szerepéből is. A kedvezményezettek mindkét területen pénzekhez vagy pénzszerzési lehetőségekhez juthattak, ami ösztönözhetett a korrumpálásra, az előnyszerzés érdekében történő megvesztegetésre.
A korrupcióhoz legalább két szereplő szükséges: aki adja, és aki kikényszeríti, megköveteli, elfogadja. Sokszor hallani, hogy a korrupciót kikényszerítik, anélkül nem lehet működni, az „természetes” velejárója az üzleti világnak. Ennek a magatartásnak, ennek a szemléletnek a következménye legalább olyan káros, mint a korrupció kikényszerítése. A korrumpálókat egyáltalán nem lehet felmenteni. Ennek a kiterjedése nemcsak jogkövetési, etikai kérdéseket vet fel, hanem gazdasági károkat is okoz.
Érdemes végiggondolni, honnan és hány „akcióból” származhat ez a több mint hatmilliárd forint. A közhiedelem szerint a korrupciós összeg a kapott előnyök 10-30 százalékát érheti el, és amikor néhány éve a hírek már 50 százalékról szóltak, akkor az még az érintettek körében is felháborodást szült. Ebben a rendszerben egy 100 milliós támogatási szerződés 10-30 millió forint készpénzt igényelt. Ebben az esetben a 6 milliárd forint készpénzhez 20-60 milliárdnyi támogatás kötődik. Ha igazak a 9-10 milliárdos becslések, akkor több mint 100 milliárd forint értékű támogatás, és – 30 százalékos átlagos támogatástartalom esetén – 300-350 milliárdos fejlesztés, beruházás érintett. Ennek a megvalósításában nagyon sok cégnek, vállalkozónak kellett részt vennie. (Igaz, a megtalált milliárdok egy része származhatott olyan, lényegében kifejezetten a törvénytelen pénzteremtést szolgáló ügyletekből is, mint amelyeket a Volánbusz-ügyben tártak fel a hatóságok.)
Ebben az időszakban az átlagos támogatás – beleértve a nagy állami, például vasútfejlesztési projekteket is – 214 millió forint volt, a medián ennél jóval kisebb, néhány tízmillió forint. Ahhoz, hogy összejöjjön a 6 (10) milliárd, a támogatás 10-30 százalékos visszaosztásánál projektenként 20-60 milliós korrupciós pénzzel lehet számolni, vagyis ez 100-280 (160-500) projektet érint. Ebből az is következik, hogy a másik oldalon, megvesztegetőként 100-500 vállalkozás érintett. Ezen cégek vezetői-tulajdonosai bizonyítottság esetén ugyanúgy a vádlottak padjára kellene, hogy kerüljenek.
A támogatások elosztásának módja biztosan befolyásolta azt, hogy az EU-s támogatások termelékenységi hatása elmaradt, érdemben nem kimutatható. A támogatások elosztási kritériumai között vélhetően elmaradt a hatékonysági, a növekedési többlet. Ez önmagában óriási kár.
További károkat feltételezhetünk, ha a korrupciós pénz kivonásának és további felhasználásának útját követjük. A törvényes kivonás az osztalékágon történhet, ami azt jelenti, hogy 100 forint megvesztegetési pénz előteremtése legalább 126 forint adó és osztalék előtti nyereségből volt lehetséges. Egy törvényeken kívüli akcióhoz azonban párosulhatott törvényen kívüli pénzszerzés is. Ilyen lehet a számla nélküli vagy a készpénzzel kombinált „árengedményes” értékesítés. Ilyenkor a társadalmi kár tovább növekszik az áfa, a nyereségadó, az iparűzési adó kiesésével. A hatóság ügyletbe bevont képviselőjének érdeke szinte legalizálja az „ügyes” működést, és nincs akadálya annak, hogy a megvesztegetési pénzen kívül is kivonjanak adómentes forrásokat, így „mindenki jól jár”. Rossz esetben majd megjelenik a védőernyőt tartó hatósági képviselő, hogy elrendezze az ügyet.
A kárnak csak a kisebb része számszerűsíthető. A verseny háttérbe szorulása, a kevésbé hatékonyak sikere, túlélése, a vállalati szelekció hiánya növekedési veszteségekkel jár, amit mindannyian és hosszú távon elszenvedünk. Éppen ezért fontos lenne, hogy a korrupció mindkét szereplőjét, a korrumpálót és a korrumpáltat is próbáljuk a tisztítótűz alá vonni.
