Felemásra sikerült az ügynökakták megismerése
A kormány azzal a céllal nyitotta meg az állambiztonsági iratokat, hogy a rendszerváltás után 36 évvel pótolja a magyar politika egyik nagy mulasztását. Szerda óta bárki rákereshet a nyitottaktak.hu oldalon, hogy szülei, nagyszülei, ismerősei vagy egykori munkatársai neve szerepel-e az iratokban. Aki azonban arra számított, hogy most végérvényesen kiderül, kik voltak a kommunista diktatúra ügynökei, annak csalódnia kellett.
Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy az eredmény közelebb visz annak eldöntéséhez, kik voltak a valódi ügynökök, és kik azok, akik ugyanúgy a rendszer áldozatai voltak, mint a megfigyeltek. Ennek adottságbeli és politikai okai vannak. Sok irat egyszerűen nincs meg, emiatt soha nem is lesz képünk a teljes hálózatról. Az aktanyilvánosságot sürgető politika pedig azzal nehezítette meg a tisztánlátást, hogy nem egyszerre teszik közzé a különböző nyilvántartásokat.
Nem bizonyíték önmagában a szereplő név
Önmagában az, hogy egy ember neve szerepel a most megismerhető nyilvántartásokban, még nem bizonyítja, hogy valaki ténylegesen jelentett. A mágnesszalagok adataiból, a B-naplókból és a 6-os kartonokból legfeljebb annyit lehet megállapítani, hogy az illető valamilyen formában kapcsolatba került a politikai rendőrséggel. Az nem derül ki minden kétséget kizáróan, hogy jelentett is, és ha igen, mennyire volt együttműködő.
A beszervezési dossziékból jóval többet tudhatnánk meg az adott személy állambiztonsági tevékenységéről, ezeket azonban csak február 25-én teszik közzé, és eleve kevés maradt fenn belőlük. A konkrét jelentéseket tartalmazó munkadossziékat ezután sem ismerheti meg a közvélemény, ezekhez csak a kutatók és a hozzátartozók férhetnek hozzá.
Lezsák-ügy és politikai vita
Lezsák Sándor ügye jól mutatja a gondokat: az egykori fideszes képviselőt megfigyeltként tartották nyilván, mégis a hálózati személyek adatbázisába került. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára szerint informatikai hiba miatt mellette még 163 másik megfigyelt neve is bekerült az adatbázisba. A hibát korrigálták, a Fidesz azonban politikai felelősségvállalást vár a kormánytól, és követeli Tarr Zoltán miniszter és az ÁBTL főigazgatójának lemondását. Apáti István, a Nemzetbiztonsági Bizottság mi hazánkos elnöke nyílt ülést hívott össze, amelyen a Tisza nem vesz részt.
A levéltár főigazgatója szerint nem a levéltár döntése volt a kétlépcsős közzététel, és lehet, hogy szerencsésebb lett volna egyszerre nyilvánosságra hozni az iratokat. A szerdai napot ennek ellenére eredményesnek és történelmi fordulópontnak tartja. Arra a kritikára, hogy csak féligazságok derültek ki, azt mondta: még a féligazság is több a semminél.
A jogvédők és a politika felelőssége
A Társaság a Szabadságjogokért szerint a 6-os kartonok és a mágnesszalagok válogatás és kontextus nélküli közzététele rossz eszköz volt, amely tömegesen sértette magyar emberek jogait. Álláspontjuk szerint a szakembereknek minden irat esetében mérlegelniük kellene, indokolt-e a teljes nyilvánosság.
A politikai célok láthatóan meghatározták az iratok megismerésének menetét: az eredeti októberi határidőt nem tudták tartani, végül november 4. lett a kitűzött dátum, a beszervezési dossziék pedig februárra csúsztak. A döntés nyomán sokakban maradt hiányérzet, és a Lezsák-ügy miatt a nyilvánosságra hozott iratokba vetett bizalom is megingott.
