„NEM ÉLEK A MÚLTBAN. SZERINTEM AZ OROSZOK ÉLNEK BENNE”
Olekszandr Zsilcov, a donyecki festőművész, aki jelenleg Munkácson él és alkot, nehéz életúton ment keresztül. A Donyecki Népköztársaság megalakulásának időszakában és az orosz–ukrán háború kitörésével kényszerült elhagyni a hazáját. Zsilcov az elmúlt évek viszontagságai ellenére is megőrzi művészi lendületét és identitását.
Munkács, ahol Zsilcov él, a történelem súlya alatt áll. A város legcsendesebb része, ahol a poros utak mentén titkos emlékek rejlenek. A festő a városközponttól távol, Erdélyi Béla egykori műtermében találta meg új otthonát és inspirációját. „A történelem szerint sokszor a háború formálta a művészetet” – mondja a festő, aki életét különféle tragédiák és menekülések árnyékolták be. Szása, ahogy ismerik, éppen egy rakétatámadás közepén mutatta be műveit, jelezve, hogy a művészet még a legzordabb körülmények között is túlél, sőt, virágzik.
Zsilcov egy augusztusi hajnalban tapasztalta meg a háború közvetlen következményeit, amikor rakéták csapódtak be Munkács közelében, miközben ő éppen a szabadban cigarettázott. „Nagyon durva, amikor az ember tapasztalja, hogy a közelében robbanás történik” – emlékezett vissza, felidézve a pillanat keserű valóságát. Korábban már átélt hasonló helyzeteket, 2014-ben Donyeckből menekült, 2022-ben pedig Kijevből kényszerült elhagyni otthonát.
A MÚVÉSZ ÉLETE ÉS KÉPESSÉGEI
Zsilcov felnőttként küzdött a művészet és a megélhetés összhangjáért. Az orosz–ukrán háború tüzében újra és újra meg kellett tapasztalnia a megpróbáltatásokat. Amikor az ukrán hadsereg és a szeparatisták közötti harcok kiéleződtek, a művész élete fenyegetett helyzetek sorozataként zajlott. Döntése, hogy az adott körülmények között marad, nemcsak bátorságot, hanem mély elköteleződést is tükröz a művészete mellett.
„Amikor a háború elkezdődött, tudtam, hogy nem fogok tudni együtt élni a kegyetlen realitásokkal. Éppen ezért próbáltam meg Bezsodtánban találni az utamat” – mesélte, utalva a menekülés során tapasztalt nehézségekre. Zsilcov a Magyar Művészeti Akadémia felhívásának köszönhetően találta meg a szállását, amire kifejezetten az ukrán festőknek hirdettek meg lehetőséget.
A MÚVÉSZET ÁTALAKÍTÓ EREJE
A művészet felnagyítja az érzelmi állapotokat, és mélyebb kérdésekre világít rá. Zsilcov úgy véli, hogy a háború nem csupán összetört életek sorozatát jelenti, hanem egy olyan lehetőséget is, ami arra sarkall, hogy az ember megtalálja a mélyebb jelentéseket. Ő nem pusztán a fegyverek zaját akarja megörökíteni, hanem a háború következményeit is – a kérdést, hogy mi történik a lélekkel a pusztítás közepette.
„A művész érzékei kiélezettek egy ilyen állapotban, míg a háború megélését fontosnak tartom. Az önkifejezés az, ami segít túlélni ezeket a traumákat” – tette hozzá, jelezve, hogy a látottak és átéltek egyesítik a művészetben, a lélek mélyén pedig formálják az életét is.
A MÚLT ÉS JÖVŐ
Zsilcov hét év után újra hazardíroz a művészetével, ezúttal a Kárpátalja adta lehetőségek tükrében. Most, amikor a háború ismét elérte otthonát, a közösen megélt élmények birtokában vállalja fel az új kihívásokat, miközben igyekszik figyelmen kívül hagyni az elnyomás és megaláztatás ellentmondásait. „Soha nem fogok kimaradni a közösségemből, itt van mindenem” – mondja mosolyogva, jelezve, hogy a jövője szorosan összefonódik a barátaival és a művészi közegével.
A háború végtelen kihívásokat hozott, de Zsilcov nemcsak túlélni akar, hanem alkotni is – hiszen a művészet a végső menedék, a lélek szabad kifejeződése, még a legkeményebb időszakokban is.
Forrás: telex.hu/transtelex/2026/01/03/olekszandr-zsilcov-festo-interju-karpatalja
