Kimutatható összefüggés a romagyilkosságok és a Jobbik megerősödése között
2008 júliusa és 2009 augusztusa között szélsőjobboldali terroristák kilenc észak- és kelet-magyarországi, romák lakta ház ellen követtek el támadást. A merényletsorozatnak hat halálos áldozata – férfiak, nők és gyermekek – és több sérültje volt; a második világháború óta ez volt a legsúlyosabb rasszista motivációjú bűncselekmény-sorozat Magyarországon. A támadók jellemzően lövésekkel vagy gyújtogatással riasztották fel a házak lakóit, majd akkor támadtak, amikor azok menekülni próbáltak. A bírósági eljárás során kiderült, hogy az elkövetők nem ismerték áldozataikat, céljuk egy általános erőszakhullám kirobbantása volt.
Ugyanezekben az években alakult át a magyar pártrendszer: a Jobbik a MIÉP-pel közös listán 2006-ban 2,2 százalékot szerzett, 2009-ben az európai parlamenti választáson 15, 2010-ben pedig az országgyűlési választáson 17 százalékot ért el. A párt akkori politikájának középpontjában a „cigánybűnözés” elleni fellépés ígérete állt, és különösen azokban az észak-magyarországi és alföldi térségekben szerepelt jól, ahol a legtöbb roma élt.
Egy, a Political Science Research and Methods folyóiratban megjelent kutatás azt vizsgálta, hogy a támadások hozzájárulhattak-e a parlamenti szélsőjobboldal erősödéséhez. Az egyszerű összehasonlítás önmagában félrevezető lett volna, mert a merénylők eleve olyan településeket kerestek, ahol feszült volt a roma és nem roma lakosság viszonya. Ezért a kutatók statisztikai eszközökkel a megtámadottakhoz hasonló településeket kerestek. Az egyik összehasonlításban a kilenc megtámadott falut ahhoz a négyhez hasonlították, amelyek megtámadását az elkövetők már eltervezték, de elfogásuk miatt már nem tudták végrehajtani. A másodikban minden megtámadott településhez statisztikai módszerrel „szintetikus” párt alkottak hasonló kistelepülések adataiból, figyelembe véve a lélekszámot, a roma lakosság arányát, a munkanélküliséget, a bűncselekmények számát, a korábbi szélsőjobboldali szavazatarányt, valamint azt, hogy a támadás előtt hányszor szerepelt a település a szélsőjobboldali médiában.
Az eredmények mindkét összehasonlításban hasonlók. A támadások előtti években, 1998 és 2006 között a két településcsoportban hasonlóan alakult a szélsőjobb támogatottsága. 2006 és 2010 között a Jobbik mindenhol erősödött – az összehasonlító településeken átlagosan 16 százalékponttal –, a megtámadott helyeken azonban nagyobb mértékben: a 2010-es választáson átlagosan 9 százalékponttal ért el jobb eredményt, mint egy hasonló, meg nem támadott településen; a tervezett, de végre nem hajtott támadások helyszíneivel összevetve ez a különbség 11 százalékpontra nőtt. Néhány százaléknyi különbség még 2014-ben is megmutatkozott. A Jobbik szavazatarányának növekedése tehát relatív értelemben legalább másfélszer akkora volt a megtámadott falvakban. A részvétel érdemben nem változott: a Jobbik többletszavazatai a többi párt együttes eredményéből hiányoztak.
A hatás nem korlátozódott a megtámadott településekre: minél közelebb feküdt egy falu valamelyik támadás helyszínéhez, 2010-ben annál több szavazatot kapott ott a Jobbik, nagyjából kilenc kilométerenként egy százalékponttal többet. 2006-ban ilyen összefüggés még nem állt fenn.
A kutatás nem tudja megmondani, mi volt az egyes szavazók konkrét motivációja, mert településszintű választási adatokkal dolgozott. Az eredményekből nem következik, hogy a Jobbik szavazói egyetértettek volna a gyilkosságokkal; elképzelhető az is, hogy a támadások a közbiztonság általános helyzetének értékelését ásták alá, és emiatt szavaztak a közbiztonság helyreállítását ígérő pártra. A nyilvánosságban sokat szerepeltek a támadások helyszínei, és egy Jobbik-közeli szélsőjobboldali portál is megkülönböztetett figyelmet szentelt nekik a támadások után; az is elképzelhető, hogy a párt erőforrásait jobban a megtámadott településekre és környékükre összpontosította. A kutatók szerint az adatokból a merényletek országos, a teljes lakosságra gyakorolt hatása sem számszerűsíthető, például egy antirasszista mozgósítás vagy a közbiztonság témájának előtérbe kerülése miatt.
A nyugat-európai tapasztalatok alapján azt lehetne várni, hogy egy ilyen erőszaksorozat hitelteleníti a kisebbségellenes politikát. A magyar eset ezzel szemben azt mutatja, hogy ez nem törvényszerű: ahol a többségi társadalomban mély és széles körű az előítélet egy kisebbséggel szemben, ott a kisebbség elleni erőszak hatására a szélsőjobb helyben akár erősödhet is. A kutatók szerint ez aggasztó eredmény, és arra figyelmeztet, hogy a politikusoknak és a médiának nagy a felelőssége az ilyen tragikus esetek keretezésében és morális értelmezésében.
