Visszatérés a múlt sötét világába Kijevben
„Visszatértünk a 16. századba. Csak épp nem mi tehetünk róla” – ez a keserű megállapítás csendült fel, miközben a kijevi Ruszanyivkában tapasztaltak enyhíthetetlen szenvedései körvonalazódtak. A kegyetlen mínuszok, az áram és fűtés nélküli életformák sokak valóságává váltak az ukrán fővárosban, ahol az energiaellátás teljes összeomlása napi szintű problémát jelent.
A hideg visszatér
Helena, a helyi portás, az orosz támadások nyomán szenvedő ruszanyivkai lakóház egyik lakója, megmutatta, milyen körülmények között élnek: január 9. óta a fűtés eltűnt, az áram pedig csak ritkán bökken elő. „Általában hét fokra tudjuk felfűteni a lakást, néha nyolcra. Az eddigi legjobb eredményünk 8,8 fok volt, a legalacsonyabb négy” – mondta Viktória, Helena szomszédasszonya. A sötét lakásban a gyertyák fénye az egyetlen vigasz, miközben az épület tele van nedves ruhákkal, melyek lassan száradnak meg.
Kezdődik a napi harc
A konyha gáztűzhelyét fűtésre használják, a hideg hatványozottan megnehezíti a mindennapokat. A lakók aktívak próbálnak lenni: a telefonok töltéséhez és melegedéshez hetente többször is kénytelenek elindulni a közeli krízissátorhoz. Viktória állandóan aggódik, hogy a fűtés nélküli lakás miatt a radiátorcsövekben fagyás következhet be. „Úgy érzem magam, mintha börtönben lennék, fogoly a saját lakásomban” – mondja, bizonyítva, hogy a mentális szenvedés éppolyan elviselhetetlen, mint a fizikai.
A telek harca és az infrastruktúra összeomlása
Kijev az ukrán háború első éve óta a legkeményebb tele élte meg, a sorozatos orosz támadások következtében az energiaellátás kritikus állapotba került. Az idei télben a hőmérséklet fagypont alatt maradt, és a várost hatalmas mértékű orosz támadások sújtották. A legutóbbi, január 21-én és 22-én tapasztalt csapások különösen keményen érintették Kijev lakosait, akiknél sok esetben nemcsak az áram, hanem a fűtés megszűnésével kellett megküzdeniük.
Az élet egyszerű luxusai
Az energiahálózatba mért csapások következményeként Kijev lakói egymásért küzdenek. Az épületek többségére jellemző, hogy sokan már szerencsésnek érzik magukat, ha csupán az áramot vesztették el. Katerina, aki eredetileg Luhanszkból menekült Kijevbe, elmesélte, hogy a közönséges emberek küzdelmei, akik fénnyel és fűtéssel való megélhetésükért harcolnak, szorongást keltenek benne, mégis erőt adnak a helytállásra.
Változó táj és szolidaritás
A kijevi lakosok stratégiája a hideg ellen nem csupán a téli védekezésről szól, hanem a közösségi szolidaritásról is. A krízisközpontok, amelyek mindenhol felbukkannak, lehetőséget biztosítanak az emberek számára, hogy telefont töltsenek, melegedjenek és a traumáikon osztozzanak. Szásával, egy fiatal újságíróval beszélgetve világossá vált, hogy a rendkívüli körülmények ellenére is, az emberek képesek megőrizni emberi kapcsolataikat és szolidaritásukat.
A jövő reményei
Margarita, egy fiatal egyetemista, aki a fűtés hiányában a közeli krízissátorba vonult, az élet nehézségei ellenére kitart. „Szeretnék többet tenni. Minden hónapban pénzt küldünk az ukrán hadseregnek,” mondja a nehézségek közepette is reménykedve a jövő megváltozásában.
Konklúzió
Az ukrajnai energiaellátás legutóbbiválsága nem csupán fizikailag, de mentálisan is próbára teszi a lakosságot. Az elkövetkező hónapok kulcsszerepet játszanak Kijev helyreállításában, és az emberek elszántsága mellett a nemzetközi közösség támogatása is elengedhetetlen ahhoz, hogy ennek a kegyetlen télnek véget vessenek.
