A vízilabdából a rákkutatás világába: Cservenyák Tibor története
Az 1976-os Montreal-i olimpia emléke még mindig élénken él a sportág szerelmeseinek emlékezetében. Ekkor a magyar férfi vízilabda-válogatott tizenkét év szünet után újra olimpiai bajnoki címet szerzett. A csapat kulcsszereplője, Cservenyák Tibor, nem csupán a vízilabdában, hanem később a tudományos életben is jelentős eredményeket ért el.
Cservenyák 1970-ben került be a felnőtt válogatottba, és már az 1972-es olimpián is meghatározó teljesítménnyel büszkélkedhetett, ahol többek között kiváló védéseivel és egy negyeméteres lövés hárításával tűnt ki. A következő olimpiai ciklusban a magyar csapat győzelme elkerülhetetlennek tűnt, a 1973-as vb-arany és a 1974-es Európa-bajnoki siker csak fokozta az elvárásokat.
A csapat irányítását Gyarmati Dezső vette át, aki Cservenyákra is felfigyelt az erélyes támogató Szívós István és Sárosi László révén. A montreali olimpia nemcsak Cservenyák, hanem az egész csapat számára diadalmas volt, amihez kulcsszerepet játszott a győzelem kulcsmeccse, az olaszok ellen aratott 6-5-ös siker. Ezt követően a magyar válogatott megállíthatatlanná vált.
Gyakorlati tudása a sportban elkísérte őt későbbi pályafutása során is. Cservenyák 1976-ban megszerezte vegyészdiplomáját, majd Svájcba szerződött, ahol a rákkutatás területén tevékenykedett. Ez a tudományos pálya nemcsak munkát, hanem kiteljesedést is hozott számára.
A rákkutatás terén jelentős lépést tett a pozitron emissziós tomográfia (PET) eljárásában való részvételével, amely a korai daganatfelfedezés lehetőségét hordozza. Cservenyák szakértelme Debrecenben és Kaposváron is fontos szerepet játszott laborok létrehozásában, ahol az általa megszerzett tudást osztotta meg kollégáival.
A kérdésre, mely eredményére büszkébb: élsportolóként elért sikereire vagy tudományos pályafutására, Cservenyák határozott választ adott. Az olimpiai bajnoki cím, valamint a vegyészként végzett munka egyaránt értékes részei életének. Az olimpiai bajnoki titulushoz társuló vegyészmérnöki titulussal különösen tudatosan él, mint ahogyan azt az olimpián szerzett tapasztalataiból merítve elmondta. Az élsport és a tudományos terület közötti átjárás számára nemcsak lehetőséget, hanem inspirációt is jelentett.
Cservenyák Tibor életének története egyben a szorgalom, a kitartás és a tudás erejének példája, amely inspirálóan hat nemcsak az utódokra, hanem a sportág iránt érdeklődő széles közönség számára is.
A montreali olimpia huszonötödik évfordulóján, számos sportoló visszatért, hogy együtt emlékezzenek a dicsőséges múltra. Cservenyák, aki a sport ritmusában cseperedett, ma már a tudomány kötelékében folytatja a harcot, nemcsak a vízilabdában, hanem a közegészségügy sajátos területén is.
