Ötven éve nyert a San Siróban a Honvéd, az edző diktálta be a tudósítást
A Honvéd 1976. szeptember 15-én, napra pontosan ötven éve aratta legendás milánói győzelmét. Mivel akkor még nem volt irányított sorsolás, az UEFA-kupa első fordulójában összejött az Internazionale és a Honvéd mérkőzése.
Az Inter bő tíz évvel korábban érte el nagy sikereit, 1964-ben és 1965-ben is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. A csapatban ekkor is ott volt Sandro Mazzola, aki 1968-ban Európa-bajnok volt, két évvel később vb-döntőt játszott. A védelemből Giacinto Facchetti is ugyanezzel a két éremmel büszkélkedhetett.
A Honvéd Puskás Ferencék 1956-os távozása után itthon sem volt átütő, bajnoki címet 1955 után legközelebb 1980-ban nyert. A bajnokságot döcögősen kezdte, augusztus 20-án nem tudta legyőzni a Békéscsabát, kikapott a Fraditól, a dorogi főpróbán is csak döntetlent ért el. Az UEFA-kupában sokkal nehezebb ellenfelet nem nagyon kaphatott volna, az Inter a trófea megnyerésének céljával vágott neki a sorozatnak.
Az előjeleket látva a Népsport vezetői úgy döntöttek, nem küldenek külön tudósítót a meccsre, ami akkoriban szokatlan volt. Megkérték az edzőt, a korábbi válogatott játékost, Lakat Károlyt, hogy ő tudósítson a meccsről.
Lakat elmondta, hogy a budapesti tavaszias időjárásból az őszbe érkeztek, viharban repültek, szakadó esőben szálltak le. Másnap nem a San Siróban, hanem Rogeredóban, a klub utánpótlásbázisán edzettek, az olaszok egyik edzője személyesen megnézte a gyakorlásukat. Lakat elárulta neki, hogy Weimper István kezdeni fog, őt ez nem lepte meg, mert előtte már megnézték a dorogi bajnokit.
Az edzés végén a csapatot két részre szedte, az egyik Honvéd-, a másik Inter-mezben játszott. A kispályás, kétkapus játékban a Honvéd győzött. Ahogy egy nappal később a San Siróban is.
Nem volt telt ház, 30 ezren mentek ki a meccsre. Szűcs Lajos zúgó kapufát rúgott, majd a 34. percben Kozma Mihály a kapuba emelt. A 43. percben Mazzola nagy lövését Gujdár Sándor bravúrral hárította.
„Abban állapodtunk meg a játékosokkal, hogy ha nálunk van a labda, akkor a széleken vezetünk támadásokat, és sok mozgással próbáljuk szétzilálni a tömörülő olasz védelmet. Azt kértem, ha az Interhez kerül a labda, mindenki azonnal fusson hátra, s már a pálya közepén próbáljuk visszaszerezni a labdát. Terveinket sikerült valóra váltani, mert okosan és taktikusan játszottak a fiúk. A szünetben mindenkit figyelmeztettem, hogy az egy gól szép előny, de még 45 perc hátra van” – mondta Lakat.
Az edző a végén nagy Inter-rohamokra számított, ezek nem is maradtak el, de a nyomást sikerült átvészelniük. Lakat a 90 perc után gratulált a csapatának, de az ünneplésből maradéktalanul nem vehette ki a részét, mert ment a telefonhoz, hogy elmondja a fenti sorokat a Népsport gépírónőinek. A tördelés nem követte a hírértéket, a Honvéd-siker a harmadik oldalon a lap aljára került.
Lakat a lapban szerényen nem említette meg, de az olasz újságok megemlékeztek róla, hogy tudatosan cserélte fel játékosainak mezszámait, amivel összezavarta az Intert, és ez a csel bejött.
A Honvéd abban a stadionban nyert, ahol előtte két magyar csapat is kikapott. Magyar csapatokkal szemben az Internek a mai napig ez az egyetlen veresége. A visszavágó 1-1 lett, Póczik József góljára Carlo Muraro válaszolt a 89. percben a Népstadionban 25 ezer néző előtt.
A Honvéd az olasz sztárcsapat kiejtése közben a bajnokságban bukdácsolt, az Újpesttől 4-1-es vereséget szenvedett rögtön a milánói diadal után, két héttel később pedig az MTK verte meg 3–0-ra. Lakatot ezek után Tichy Lajos váltotta a kispadon.
A nagy nemzetközi sikert nem követte újabb, a következő fordulóban a Sahtar Donyeck kettős győzelemmel lépett át a Honvédon. A szezon végén a Honvéd a negyedik helyen zárt, Lakat a Salgótarján edzője lett, majd két olimpiai bajnoki aranyérem után megkaphatta a felnőtt válogatottat. 68 évesen halt meg 1988 decemberében.
