A nyúl, aki nem tojást tojik, csupán kakil
Bár a húsvét a keresztény hagyományokban Jézus feltámadásának ünnepe, a tavaszi nap-éj egyenlőség sok vallás esetében régóta fontos időszakot képvisel. Ennek következtében az ősi pogány hiedelmek és hagyományok szimbólumai beépültek a zsidó ünnepekbe, később pedig a keresztény szokásokban is megjelentek, így tovább élve e régi tradíciókban.
Az egyik legérdekesebb figura a húsvéti nyúl, aki tojásokkal jelenik meg a gyermekek ünnepén, noha tudjuk, hogy e lény emlős, nem pedig madár vagy hüllő. Még ha a húsvét fontos szimbólumának számít, a Bibliában nem található meg, így a története inkább a különböző vallások és kultúrák találkozásának szüleménye, amely a világ különböző pontjain különösen furcsa mesékként él tovább.
A tojás, amely a húsvét tradícionális jelképe, valószínűleg régebbi szimbólum, hiszen már a zsidó pészahot bevezető széder vacsorájában is megjelenik. Az ünnepi este forgatókönyve szerint a gyerekeknek kell keresniük az elrejtett maceszlapokat, amit ajándék ellenében tehetnek meg. Ez a hagyomány lehet, hogy a tojáskeresés tradícióját is előrevetítette, amely Magyarországon csak a 20. században terjedt el.
Az ókori Egyiptomban és Sumerben a tojás a halál és az újjászületés jelképének számított, sírokban helyezték el, valamint ábrázolták is. A korai keresztény kultúra is átvette ezt a szimbolikát, ahol a tojás három komponensét – a héjat, a fehérjét és a sárgáját – a szentháromsággal asszociálták, míg a piros festés Jézus áldozatára utalt. A tojás tavaszi jelentősége abban is rejlik, hogy ekkor kezd a tyúk több tojást tojni, így a böjt idején megvonás után húsvétkor visszatérhetett az étrendbe.
Mégis, miből adódik, hogy a gyerekek ajándékát nem a tyúk, hanem a húsvéti nyúl hozza? Az első írásos említése ennek a szokásnak Georg Franck von Franckenau német orvos művében, a „Húsvéti tojásról” található, amely 1678-ból származik. A nyúl, mint a tavasz jelképe, a termékenység szimbólumaként is számontartott állat, amely a tavaszi időszakban gyakrabban tűnik fel a kertekben. Régi hiedelmek szerint a nyulak képesek voltak közösülés nélkül teherbe esni, így Máriával való párhuzama is megszületett, továbbá fészket alakító képességük a bíbicére emlékeztette az embereket.
A nyulak szerepét a német bevándorlók hozták magukkal Európába és Amerikába, ahol a húsvét érdekes kereskedelmi jelképévé, különféle édességek formájában váltak. A karácsonyfa-állítás hagyománya is a németektől eredeztethető, s a nyúl, mint ajándékot hozó figura, hasonló szerepet tölt be, mint a Mikulás.
A 19. század elején Jacob Grimm nyelvész is a nyúl-húsvét kapcsolatát kutatta. Megállapította, hogy a nyúl az Ostara (vagyis Éostre) tavaszi ünnep szent állataként szerepelt. Ehhez a mítoszok között szerepel az a történet is, miszerint Éostre istennő kedvence volt a nyúl, aki egy madarat szabadított ki a fába fagyásból, ám a madár tojásokat tojt a nyúl szellemében.
Bár sokan kétségbe vonják, hogy a pogány istennő és a nyúl kapcsolata valós, hiszen az ősi források erre nem utalnak, a nyulak jelentős szerepe megmaradt a különféle hagyományokban. Sok régi pogány ünnepben a nyulak szaporasága kiemelkedő jelentőséggel bírt.
Azonban a legvalószínűbb magyarázat a húsvéti nyúl tojásos hiedelméről rendkívül egyszerű: a nyulak ovális, kerek alakú ürüléket produkálnak, ami könnyen összekeverhető a tojással.
