A történész, aki polgárháborúról beszél
Hatos Pál történész keserű pontossággal festette le a mai magyar társadalom állapotát Veiszer Alinda műsorában. Szerinte az országban nem a tényleges háború fontossága dominál, hanem az, hogy mindig rendelkezésre álljon egy ellenség, amire rávetíthetőek a félelmek. Ez a dinamika szerinte mély gyökerekkel rendelkezik a történelemben, és konfliktusok újratermelésére épül.
Vallás és ellentmondás: egy személyes fejlődéstörténet
Hatos gyerekkora, vallástalanságból vallásossá válása, valamint a szülei paraszti gyökerei és értelmiségivé válásának története érdekes kontrasztokat mutat. Vallás iránti elköteleződése részben saját félelmeiből és belső küzdelmeiből táplálkozott. Elmondása szerint a vallásosság nem mentes az érdekvezéreltségtől, a babonás funkciója pedig ugyanúgy jelen van, mint más társadalmi konstrukciók esetében. Ugyanakkor sohasem vonzódott hivatásos egyházi pályához, mert számára a hagyományos családi élet túl fontos volt ahhoz, hogy lemondjon róla.
A kulturális vezetés árnyai
Hatos Pál a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kancellárjaként, majd a Balassi Intézet vezetőjeként is megtapasztalta, milyen veszélyekkel jár egy nagy szervezet irányítása, amely szerinte „megeszi az ember lelkét”. Vezetői karrierje során politikai kontextusok is hatással voltak sorsára: „túl nyugatossá” vált, ahogy ő fogalmazott, ezért menesztették Balassi Intézet éléről. Az ilyen pozíciók ma már nem vonzzák, mert úgy érzi, inkább más területeken szeretné kibontakoztatni tehetségét.
A művészet autonómiája és világnézeti buktatók
A MeToo mozgalom kapcsán Hatos kiemelte, hogy a művészet értékét el kell különíteni alkotója erkölcsi értéktől. Dosztojevszkij példáját hozta fel: ha a szerző nézetei miatt elvetjük műveit, elvesztenénk a művészet olyan morális mélységeit, amelyek alkotójukat túlmutatják. A művészet inkább mámort, mintsem erkölcsi iránymutatást kínál – hangsúlyozta.
Trianon árnyéka és a politika egzisztenciális fenyegetése
Trianonnak, mint történelmi törésvonalnak az országtudatra gyakorolt hatását tragikusnak nevezte. Szerinte a veszteségek miatti fájdalom elvonta az energiát produktívabb társadalmi normák kialakításától, és helyette az önsajnálat került előtérbe. A történész szerint a politika kihasználja ezen múltbéli traumát: egzisztenciális fenyegetésként tálalja az eltérő nézőpontokat, miközben a valós problémák háttérbe szorulnak. Ez pedig nemcsak a múltban, hanem a jelenben is bénító hatással van.
Válságok feszültségében
Hatos Pál nem látja valószínűnek, hogy Magyarországon fegyveres konfliktus alakulna ki, de a világ jelenlegi helyzetét egy „polikrízis”-ként írja le. Ez a sokoldalú válság olyan mértékű, hogy ma már meg sem lepődne, ha olyan események bontakoznának ki, amelyeket harminc éve elképzelhetetlennek tartott.
Forrás: telex.hu/kult/2025/05/10/hatos-pal-veiszer-alinda-interju
