Küzdeni kell a hatalmi viszonyok ellen – idézetek Dragomán-interjúból

Küzdeni kell a hatalmi viszonyok ellen – idézetek Dragomán-interjúból

által K Sandor

„Küzdeni kell a hatalmi viszonyok ellen, hogy egyenlőek tudjunk maradni” – erős idézetek Dragomán György interjújából

Dragomán György író legutóbbi beszélgetésében arról beszélt, hogy a diktatúrák egyik legfelismerhetőbb jele, amikor a diktátor apafiguraként kezd megjelenni. Elmondása szerint gyermekkorában románul kellett kimondania, hogy apjaként szereti a diktátort, és bár akkor nem tudta, mit mond, később derült ki számára, hogy ezt tanították neki, és szó szerint el kellett mondania. Mint fogalmazott, súlyosan megbillenti az embert, amikor az apja nem tud az apja lenni: egy normális rendszerben az apa meg tudja védeni a gyerekeit, a diktatúrában nem tudja, sőt a gyerek sem tudja megvédeni őt, így az apákból is gyerekek lesznek.

Az író új könyvének nyolcvanöt történetét több év szövegterméséből válogatta össze. Hősei elsöprő szerelmesek, gyermekre vágyók és gyermeket várók, anyák, apák, nagyszülők és testvérek. Mivel ez az első olyan kötete, amelyben meglehetősen sok testvérről írt, a saját öccsének ajánlotta az Igazat kérdeznit.

Dragomán összes regényének, így A fehér királynak és a Máglyának is van előzménynovellája. Mint elmondta, regényt írni egyszer kezdett el a legelső regényénél, azóta mindig az történik, hogy elindul egy szöveg, meghall egy hangot, elkezd írni, és akkor látja, hogy ez tovább is van. Úgy fogalmazott: majdnem minden novella mögött ott kell lennie egy regénnyi titoknak.

A szerző szerint attól jó a novella, hogy mögötte kell lennie egy egész regény árnyékának. Fenntartja magának a jogot, hogy bármelyik novellájából vagy novellaciklusából még egy nagyobb szöveg kerekedjen, de az Igazat kérdezninél most azt érezte, hogy ebben már ott van egy regény. A regény és a novella közötti különbségről azt mondta: a regény már úgy van készen, hogy biztosan nem tudja folytatni, a kötet novellái közül viszont majdnem mindegyiket tudná folytatni, és lehet, hogy fogja is.

Dragomán rendszerint egyszerre dolgozik a regényein és a novelláin, és van egy „ötletadatbázisa” is. Elmondása szerint szinte mindig ír novellát regényírás közben, és nem telik el hét, hogy ne dolgozna a regényén is. Novellát azért esik jól írni regényírás közben, mert legalább befejeztél valamit – így megadatik a befejezés élménye.

Az írás a meggyőző hazugsággal szemben a pontos kérdezés művészete a szerző szerint. Úgy fogalmazott: az irodalomnak igazat kell kérdeznie, a fikciónak koherens valóságot kell teremtenie, ami önmagán belül igaz. Belülről nézve ez majdnem olyan, mint a matematikai igazság: csak egy lehetséges út van, és neki ezt mindig meg kell látnia, nem találja ki előre. Nyáry Krisztián felvetésére, hogy az igaz kérdezéshez olykor a hazugság útján is el lehet jutni, Dragomán egyetértett: a fikció szigorúan véve hazugság, nem létező emberekről és dolgokról írunk, ez valahol az álom és a valóság határán van.

Az új kötet egyik fontos ihletője egy Esterházy-novella. Dragomán elmondása szerint van egy elképzelése arról, milyen hangon írna Esterházy és milyen hangon írna ő, és ebből csinálta meg a novellát: ez egy nem létező Esterházy-novella, amit ő írt, de egy nem létező Dragomán-novella, amit Esterházy írt. Esterházy sok ember szövegeivel játszott, sokak szövegét emelte be a sajátjába, őt azonban tudomása szerint sosem dolgozta át, ezért megcsinálta helyette.

A Hazudok című szöveg Karinthy-hommage, amely a Tanár úr kérem azonos című novellájára rímel. Dragomán felidézte dzsúdóbajnok nagyapját, akit sosem látott dzsúdózni, csak tanítgatta őt, gyászos eredménnyel. Róla mesélték sokan, hogy egyszer egy egész pólócsapatnyi fiút bedobott a Marosba, noha a nagyapja egy méter hatvan centis madárcsontú örmény ember volt, és ezt szemtanúk állították. Dragomán sokat gondolkodott azon, hogy ez mögött mi van, és hogy a nagyapja hol tanulta, mert sosem mesélt erről semmit. Mint mondta, néha a fantázia teremti meg ennek a valóságát, és amikor elolvasta a Karinthy-novellát, eldöntötte, hogy megcsinálja. Hozzátette: óvodásként az óvó néni kirakta a többiek elé, hogy meséljen nekik, és akkor mesélt – így lép át az ember a valóság és a fikció között, és így lesz író.

Az Igazat kérdeznit több novellájának is a szerelem, pontosabban a birtokló szerelem a témája, felmerül bennük az elengedés, a leválás, az egyenlőség és a hatalom kérdése is. Dragomán szerint nagyon nehéz feladat a szeretet önzőségét korlátozni, mert szeretni valakit egyenlő azzal, hogy felfalni valakit, hogy mindent akarni tőle. Őt az érdekli, hogyan lehet úgy szeretni valakit, hogy ne változtasd meg, ne hasonuljon hozzád. Mint mondta, sokáig az volt a mániája, hogy minden viszony hatalmi viszony, és körülbelül az a dolgunk, hogy ez ellen küzdjünk, hogy a hatalmi viszonyokból igazán hatalmi viszonyok legyenek, hogy egyenlők tudjunk maradni. Novellákon keresztül gyakran vizsgálja, hogy egy kapcsolatban hogyan lehet a domináns szeretetet vagy hatalmi viszonyt ellensúlyozni, és hogy belülről látszik-e, ha valakit túl szeretsz.

Ezt is kedvelheted