Narine Abgarjan: Manyunya – Részlet
Narine Abgarjan, az örmény származású író, első regényével óriási sikert aratott, amely különösen önéletrajzi ihletésű, még inkább, mint későbbi művei. A regény nem csupán az író nosztalgikus gyermekkorának emlékeiből és gyermeki fantáziájából építkező világában játszódik, hanem az Abgarjan család valódi tagjai is szerepelnek benne, számos mókás jelenet keretein belül. Narine és barátja, Manyunya kalandjai mindenki számára visszaidézhetik a barátság varázslatos pillanatait és azt a különleges szabadságot, amelyet gyerekként tapasztalhattunk. Engedje meg magának, hogy belemerüljön ebbe a színes élményvilágba!
Ez a nap sem indult zökkenőmentesen: Mamó telefonált, hogy a zöldséges előtt piros bolgárpaprikát kínálnak. Anya izgatottan reagált, hogy adzsiát készít, és már nyúlt is a pénztárcájáért, miközben mi csak nyafogtunk. Nem lehetett vitatkozni: anya már pontosan tudta, mit akar, így ránk bízta a feladatokat, amivel együtt kipenderített az ajtón. Manyunya már a boltban várt ránk.
A zöldséges előtt hatalmas sor kígyózott. Mánya hangosan integetett, és mikor végre eljutottunk hozzá, büszkén nyújtotta felénk a kezét, tele ráncokkal. Elmagyarázta, hogy egy vödör paradicsomot hámozott; mi csak ámuldoztunk. Épp mikor meg akartam neki mutatni a saját kezem, Karinka elrántotta a dzsekim kapucniját és figyelmeztetett, hogy nézzem a szomszédos lányt, Marinkát, akit jól ismertünk már.
Marinka a sor mellett siettett, kezében pedig valami egészen különleges dolgot tartott: szamóca ízű pálcikás nyalókát. Azonnal megszólítottuk, hogy hadd tudjuk meg, hol szerezte. Még nem tudtuk, hogy a nagynénje újból küldött neki édességet, és csak nagy meglepődve hallgattuk, ahogy felfedi a titkot, hogy Csehországból való. Mindannyian mohón vágyakoztunk, hogy kipróbálhassuk ezt a különös, szamócás finomságot.
A gyerekek közti csereberék során Marinka ravaszul kérdezett, mit adunk cserébe a nyalókáért. Én a noteszemet ajánlottam, Mánya pedig a hajpántját, de végül arra jutottunk, hogy egy barátunk, Igor bácsi biztosan elhozza az áhított moszkvai bonbonokat, amikkel hármasban étkezhetünk.
Idővel, ahogy Marinka hozzánk csatlakozott, egyre inkább forgattuk a történeteinket. Mesélt a bátyjáról, aki néha szörnyű zűrbe keveredett, és vicces szituációkat teremtett anélkül, hogy észrevette volna, milyen furcsa mutatványokat művel. A gyerekkorunk valóban tele volt mókás és emlékezetes pillanatokkal, amelyek hatással voltak a barátságunkra.
Végül eljött az idő, hogy hazatérjünk, miután megvettük a paprikát. Az úton összefutottunk két osztálytársammal, akikkel kergetőztünk. Két hét múlva váratlanul megérkezett Igor bácsi, akinek ajándékai között kolbász és keksz is akadt. Igazán izgalmas pillanatokat éltünk át, hiszen a buli mindenki számára feledhetetlenné vált. Az utólagos visszaemlékezések a régi barátokkal közös élményeinket idézték, és nagyban formálták a gyermekkori barátságot.
Igor bácsi látogatása után nem csupán ajándékokkal, hanem újabb felejthetetlen emlékekkel is gazdagodtunk, hiszen a látogatása sok színes történetet és mulatságot hozott magával. Marinka gyermeki bája és a közös ízlésünk külön tanulság volt számunkra, amely örökre megmarad a szívünkben.
Mindezek után nem is volt kérdéses, hogy barátságunk a kihívások során csak erősödik, és még sok-sok kaland vár ránk az elkövetkezendő időkben is.
