Aszály és importtilalom: bajban a kukoricafeldolgozók
Az ukrán kukorica behozataláról szóló vita évek óta visszatérő téma a magyar agrárszektorban, jó és rossz termés idején egyaránt: védeni kell-e a gazdákat az ukrán terménytől, vagy engedni kell a gyakran a magyarnál olcsóbb árut a piacra. Idén különösen éles a helyzet, mert a 2026-os súlyos aszály miatt a hazai kukoricapiac a korábbi mélypontnak számító 2022-es évnél is rosszabb lehet.
Az országos hozam 2–4 tonna/hektár között maradhat, ami 1–1,3 millió tonnás termelést jelenthet. A legoptimistább szakmai becslés is legfeljebb 1,5 millió tonnát tart reálisnak. Összehasonlításul 2025-ben 3,9 millió tonna, 2024-ben pedig 5,3 millió tonna kukoricát takarítottak be. A mennyiségi gondok mellett minőségi probléma is jelentkezik: iparági becslések szerint a termés 20–40 százaléka lehet aflatoxinnal szennyezett, ami alkalmatlanná teszi emberi és állati fogyasztásra. A szennyezett tétel legális feldolgozására Magyarországon van olyan nagyüzemi üzem, amely bioüzemanyagot készít belőle, így az nem kerül az élelmiszer- és takarmányláncba.
A gazdálkodók alapvetően védett piacot szeretnének. Az új kormány a gazdák oldalára állt ebben a kérdésben, és a közvetlen ukrán agrárimport tilalma 2026. május 23-án lépett életbe a 91/2026. (V. 22.) kormányrendelettel. A tilalom a kukoricára is vonatkozik, a tranzit továbbra is engedélyezett, szigorú adóhivatali ellenőrzéssel és legfeljebb 15 napos határidővel.
A gond az, hogy ha a megszokott 5–7 millió tonnás termés helyett annak csak a harmada-negyede terem, tavalyi készletek pedig gyakorlatilag nincsenek, a nagy kukoricafeldolgozó üzemek vagy bezárnak, vagy máshonnan kell beszerezniük további 1,5–2 millió tonna kukoricát. Ők a legnagyobb hazai felvásárlók: a dunaföldvári Pannonia Bio Zrt. évi 1,5 millió tonnát vásárol, és bioüzemanyag mellett takarmány- és élelmiszer-alapanyagot állít elő; a szabadegyházai Hungrana Kft. 1,2 millió tonnából gyárt izocukrot, bioetanolt és takarmány-alapanyagokat; a tiszapüspöki Kall Ingredients Kft. pedig 0,5 millió tonna kukoricát dolgoz fel hasonló termékekké. A technológiák eltérnek, de közös bennük, hogy a kukorica száz százalékát hasznosítják.
A takarmányosok szerint a kukorica keresleti oldala egységesen nehéz helyzetben van, az állattartóknak és a feldolgozóknak úgy kell helytállniuk a nemzetközi versenyben, hogy itthon nemcsak az energia, hanem a takarmány is igen drága. A szakma abban bízik, hogy a szűk mozgástérben mégis születik vállalható megoldás: a feldolgozók a felhasznált mennyiség arányában kapnának importkvótát, és vállalnák, hogy az így előállított takarmány-alapanyagokat elsősorban a magyar állattartóknak kínálják fel.
Az importtilalomnak nyertesei és vesztesei is vannak. Rövid távon a magyar kukoricatermelők nyernek: ha az idei, nagyjából egymillió tonnányi értékesíthető terményükért tonnánként 50 euróval magasabb árat kapnak, az összesen 50 millió euró többletbevételt jelenthet. A vesztes oldalon a feldolgozók állnak, amelyeknek a kiesése elérheti a 100 millió eurót, egyes üzemek működése pedig veszélybe kerülhet. Az állattartók a drágább kukorica mellett a kieső hazai takarmány-alapanyagokat is költségesebb importból pótolhatják, ez a többletköltség pedig végiggyűrűzik az élelmiszerláncon. Ha a feldolgozók vagy az állattartók egy része feladja a tevékenységét, azt végül a termelők is megérezhetik: amikor ismét több kukorica terem, kevesebb hazai vevő várhatja őket.
