A pénzvisszatérítési követelések és a romák nemzeti szuverenitása
Heves viták robbantak ki Gyulafehérváron, miután a helyi önkormányzat ülésén a magyarországi támogatás miatt hevessé váltak a nézeteltérések. A vita középpontjában a „Principatus: Erdély, az aranykortól a hanyatlásig” nevű projekt állt, amelyhez a magyar Kulturális és Innovációs Minisztérium a Bethlen Gábor Alap segítségével körülbelül 28 ezer eurós, azaz 11 millió forintos támogatást biztosított.
Ez a támogatás egy olyan ikonikus épület köré összpontosul, amely Gyulafehérvár történelmében kiemelkedő szerepet játszik: a fejedelmi palota, amely az utóbbi két évben múzeumként működik. Az erdélyi fejedelemség történetének egyik legfontosabb helyszíne volt a 16–17. században, hiszen itt irányította Bethlen Gábor a fejedelemséget, és itt gyűlt össze a kor politikai elitének jelentős része. Az épület évtizedekig katonai terület volt, de hosszú és látványos felújítás után 2024 elején nyílt meg a nagyközönség számára. Az ünnepélyes megnyitót követően a múzeum alapkiállítással indult, amelyet azóta több időszaki tárlattal is kiegészítettek. Például 2025 őszén a P.R.I.N.C.E. kiállításon Jagelló Izabella és Mihai Viteazul környezetében rekonstruált öltözetek is bemutatásra kerülnek.
A projekt keretében új állandó termek kialakítását szerették volna megvalósítani, melyek a 17. századi erdélyi fejedelemség történetére koncentrálnának, modern technológiák – mint digitális térképek és animációk – felhasználásával. Kezdetben romániai forrásokat kerestek, de két pályázatuk az országos kulturális alapnál elutasításra került. Ekkor a Bethlen Gábor Alapnál próbálkoztak, ahonnan a támogatást megnyerték, de a helyi tanácsnak rá kellett bólintania a pénzügyi szerződés aláírására.
A Románia Egyesítéséért Szövetség (AUR) helyi képviselői politikai tőkét próbáltak kovácsolni a helyzetből. Az AUR négy képviselője azt követelte, hogy a város utasítsa vissza az elnyert összeget, és a finanszírozást helyi forrásból oldják meg. Állításaik szerint a projekttel a magyar hatalom befolyása érvényesül, és azt hangoztatták, hogy a város vezetése „megalázkodik” a magyar állam előtt, ezzel pedig Erdély történelmét magyar szempontból akarják átírni.
Mircea Trifu, az AUR tanácsosa, a támogatás hátterét bírálva azt állította, hogy a magyar kormány folyamatosan rátelepszik az erdélyi intézményekre, ezzel identitáspolitikai és területi következményekkel járva. Míg a nemzeti liberális párt képviselői, köztük Gabriel Pleșa polgármester is, megvédték a projektet, hangsúlyozva, hogy a palota európai jelentőségű műemlék, és minden támogatás segíti a projekt népszerűsítését.
Az önkormányzatban a diskurzus végül személyes ellentétek és történelmi sérelmek hangoztatásával folytatódott. Voicu Paul PSD-s tanácsos megpróbálta visszaterelni a vitát a gyakorlati szintre, hangsúlyozva, hogy a kulturális örökség bemutatása nem azonos a politikai revízióval, és egy intézmény nem mondhat le a külső forrásokról.
A tanácsülés végül a projekt elfogadásával zárult, de a vita feltárta, hogy Erdélyben mennyire kényes téma minden kezdeményezés, amely magyarországi támogatással valósul meg. Az Orbán-kormány szerepe az utóbbi években egyre vitatottabb, hiszen bár sok esetben a magyar támogatások pótolták a román állam által elhanyagolt kulturális projekteket, a források átláthatósága és elosztási mechanizmusai gyakran megkérdőjelezhetők voltak.
A román értelmezések általában párhuzamos állami infrastruktúra létrehozásaként jelennek meg, amely a Budapesthez köti az erdélyi magyar közösséget, míg a magyar narratíva inkább a felelősségvállalásról szól. E két nézőpont gyakran ütközik, és ez a feszültség most Gyulafehérváron is megmutatkozott.
