Miért tervez alacsonyabb bérnövekedéssel a kormány a következő években?
A Pénzügyminisztérium nemrég publikálta a 2027 és 2030 közötti időszakra szóló középtávú gazdaságpolitikai és költségvetési programját, amelyből fontos különbségek látszanak az előző kormány stratégiájához képest. A dokumentum a termelékenységre épülő növekedési modellt céloz meg, amelyben „a reálbérek növekedése a termelékenység bővülésével kerül összhangba”, és megállapítja, hogy a jövő növekedési modellje nem az olcsó munkaerőre, a gyenge nemzeti valutára vagy a laza szabályozási környezetre épül, hanem a termelékenység növelésére és a magas hozzáadott értékre. Középtávú jövőképként az eurót jelöli meg, amely szilárd horgonyt ad a költségvetésnek, és segíti a gazdasági modellváltást.
A program visszafogott bérnövekedéssel számol 2030-ig: amíg 2016 és 2020 között a nettó reálkereset éves szinten jellemzően 5-10 százalékkal, 2021 és 2025 között pedig több évben 3-5 százalék körüli ütemben nőtt, addig az új program 2027-ben 3,1, 2028 és 2030 között mindössze évi 2,5-2,6 százalékos nettó reálbér-növekedést vetít előre. Ez nagyjából megfelel az 1992 és 2025 közötti időszak átlagának, a 2010 és 2025 közötti 4,3 százalékos éves átlagos növekedéstől viszont jelentősen elmarad.
A lassabb betervezett reálbér-növekedés kevésbé következik az euró bevezetésének tervéből, és inkább a magas nyomású gazdaságpolitika kifulladásához van köze. A régiós országok statisztikái szerint az euróbevezetés időzítésétől függetlenül lehetett nagyobb és kisebb az átlagos reálbér-növekedés egy országban: Lettországban az euróbevezetés előtti másfél évtizedben átlagosan 5,6 százalékos, Litvániában 3,6 százalékos növekedés jellemző, míg Horvátországban 2009 és 2022 között átlagosan enyhén csökkentek, Bulgáriában jelentősen, átlagban 5,5 százalékkal nőttek a reálbérek.
A béremelési kényszer nem kényszerítette hatékonyságnövelésre a hazai vállalatokat. Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője szerint a hatékonyságnövekedés elmaradásához az is hozzájárult, hogy a járvány után a munkaerőpiac sem volt annyira feszes, hogy a cégekből kikényszerítse a fejlesztéseket, a hangsúly pedig annyira a bérfejlesztések irányába tolódott, hogy az már a hatékonyságot javítható beruházások rovására ment.
Ifjabb Becsey Zsolt, az UniCredit vezető közgazdásza szerint az előző évek reálbér-növekedésének jelentős része nem a termelékenység javulásán alapult, hanem a vállalati nyereségek, megtakarítások és pénzügyi tartalékok terhére valósult meg, amit ideiglenesen a költségvetési költekezés is tompított. Mára elfogyott az ilyen jellegű pénzügyi mozgástér, a vállalati megtakarítási ráta tavaly jócskán negatívba fordult, a beruházási ráta pedig szinte pontosan lekövette ezt a kedvezőtlen ívet.
Becsey szerint a szabad céges jövedelmek jelentős része a cégtulajdonosokhoz került vegyes jövedelem vagy osztalék formájában, a céges tulajdonosi jövedelmek kifizetése pedig mind a vállalati hozzáadott érték, mind a jövedelmek arányában robbanásszerűen megemelkedett 2021 után. Virovácz Péter szerint az exportáló cégek körében a forintgyengülés is akadályozta a hatélységnövelést, mivel a bérköltségek növelését és a nyereség egy részét is elő lehetett teremteni abból, hogy az euróban keletkező bevételek többet értek forintban.
Virovácz szerint a hatékonyságjavítást szolgáló források gyakran rosszul lettek felhasználva, a támogatásokat széles körben úgy keretezték át, hogy bérek emelésére lehessen használni, és gyakran valósultak meg nem produktív beruházások is. Abban Virovácz Péter és Becsey Zsolt is egyetértett, hogy a következő időszakban érvényesülhet egy olyan összefüggés, hogy az alacsonyabb reálbér-növekedés után a gazdaság képessé válhat önmagától is nagyobb bérnövekedési tempóra kapcsolni.
Virovácz Péter szerint a következő pár évben nem a bérkonvergencián van a fókusz, hanem arra van szükség, hogy a piac magából kidolgozza azt a fajta hatékonyságnövekedést, ami majd megteremti a tartós bérnövekedés lehetőségét, amihez szerinte egy átmeneti időszak minimum öt, de inkább tíz évbe telik. Becsey Zsolt szerint meg lehet pörgetni a gazdaságot reálbéremeléssel akár évekig is, de a hosszú távú növekedést a hosszú távú döntések, azaz a beruházások alapozzák meg, és a gazdaságpolitikának arra kell összpontosítania, hogy a beruházás és a fogyasztás is szerény, de stabil mértékben emelkedhessen.
