Nyíri Katalin: Egy hibátlan test kárba vész
Az ápolónő otthon tartózkodott, amikor a szomszéd lányt megtalálták. Az ablakából látta, hogy a mentősök kiszállnak és felsietnek a negyedik emeletre, ahol a lány barátja kétségbeesve toporgott, hogy siessenek. Az események feszültsége a szomszédság csendjében terjengett, a szirénák hangja azonban némi életet hozott az albérletbe.
Három hét múlva, egy középkorú asszony csengetett az ápolónő ajtaján, az akciós újságját legyezve a hűvös folyosón. Az arca duzzadt és vörös volt, mohazöld ruházata minden részleten tükröződött. Kiderült, hogy ő a szomszéd lány anyja, akinek valamilyen oknál fogva az az érzése támadt, hogy szorosabb kapcsolat fűzi az ápolónőhöz, mint valójában.
Az anyja beleegyezett, hogy hetente átjárjon, szellőztessen, öntözze a növényeket, és figyelje meg a macskát. Az ápolónő, habár a cicát nem vállalta, az összes többi feladatot elvállalta, csupán egy igen szerény összeget kérve érte. Az anya mentegetőzött, hogy nem ingyen gondolta, ráhibázott a légies valóságra, miközben blúzát újra betűrte a nadrágjába.
A becsukott ajtó mögött, a gyerek kérdezte, ki volt az. Az ápolónő csak annyit válaszolt, hogy senki.
Amikor az éjszakai műszak előtt a halott szomszéd lakásába lépett, semmiféle „energiát” nem érzett, csupán a hideg szél fújt be a nyitott ablakokon. Felcsavarta a fűtést, kinyitotta az ablakokat, hogy a különböző szagok és érzések keveredjenek a friss levegővel.
A konyhában készített egy kávét, bekapcsolta a szagelszívót, majd rágyújtott egy cigarettára. Mivel a gyerek miatt náluk nem dohányozhattak, ezt a menedéket a halott lány lakásában találta meg. Hitetlenül hazudta az anyjának, hogy a lány az utolsó hónapjaiban rászokott a cigarettára, ezzel próbálva elkerülni a felesleges feszültséget.
Akármennyire is fura volt a szituáció, az ápolónő megfigyelte, hogy a lakás sokkal jobban meg volt rendezve, mint az övék. Mivel az anya szinte mindent itt felejtett, a bútorok, evőeszközök, és még a sárga pléd is tanúsította a múltat, amely már nem térhetett vissza. Valószínűleg ki fogják adni a lakást, tűnődött. Ha összefut az új bérlővel, majd megemlíti, hogy az előző tulaj a lakásban halt meg.
A cigaretta leégett, és a lány kávéját készítve elképzelte, ahogyan ő is a konyhapulton támaszkodva issza a reggeli italát. Vajon az anyjának eszébe jutott, amikor a romlott tejet a lefolyóba öntötte, hogy ennek a lánynak vége lett?
Az ápolónő a növényeket alaposan megöntözte. A lány anyja valószínűleg nem is tudta, hogy milyen borsos ára van a gyönyörű növényeknek. Egy hajtást levágott belőle, de az nem gyökeresedett meg. A növények gondozása mindig is vonzotta.
Amikor visszatért a lány lakásába, azonnal csinálta a dolgát, egy kis rendet rakva. Az óvatos mozdulatok mögött sürgető érzés tolult, hiszen a holt lány emlékét nem lehetett elfelejteni. Szükséges volt kifejezni a szomorúságot, amely a halottal együtt járt.
A férfi, a lány barátja, hirtelen megérkezett, zavarát egyértelműen kifejezve. Az ápolónő próbálta a megszokott rutinját követni, de közben feltűnt neki, hogy valami nem stimmel. A férfi mozdulatai ügyetlenek voltak, és nem illettek a helyhez. Mintha idegen lenne a saját otthonában, a lány emlékében elveszve. Az ápolónő a konyhapulton tisztogatott, és előtörtek belőle a gondolatok: mennyi minden maradt ki a lány életéből, amire már nincs lehetőség.
Néhány szót váltottak, a férfi gyermekien naiv hangon mesélt a lányról, aki egyszerűen szép volt, de az ápolónő tudta, hogy valami sokkal mélyebb fekszik a felszín alatt. A lány halála fájdalma erős volt, és az ápolónő szívét megsebezte, ahogyan a férfi is próbálkozott megtartani a lány szellemének utolsó nyomait, amelyek valaha élték ezt az életet.
Egy pillanatra elgondolkozott: miért nem cserélhetnek testet az emberek, akiket a halál elkerül, miért kell, hogy egy hibátlan test kárba vesszen? A férfi keze megfeszülve tartotta a fakanalat, és bár nem bírta elengedni, az ápolónő önkéntelenül is átélte a kérdéseit.
Végigjárták a feszültséggel teli teret, hogy végre befejezzék, ami megkezdődött. Az ápolónő bezárta az ajtót, és elültette a megmaradt szavakat a szívében, miután a férfi elindult a sorsának kétségbeesett örökségével, míg ő egyedül maradt a szomszéd lány bolyhos plédjével takarózva.
A Telex tárcarovat célja az, hogy közelebb hozza az olvasókat a kortárs szépirodalmi terméshez, hogy a művek ne csak a kisebb példányszámban megjelenő irodalmi folyóiratokban születhessenek meg, hanem mindenki számára elérhetővé váljanak a napi sajtóban, ahogyan az a 1900-as évek első felében természetes volt.
