600 kilónyi hópehely selyempapírból – az Opera Diótörője a kulisszák mögül
Október közepén, az aktuális Heti Klassz ajánlóban egy utazó produkciót ajánlottam a Diótörőből, azonban nem sokkal később Oláh András, a Magyar Állami Operaház kommunikációs projektvezetője felkeresett, hogy megmutassa az Opera Diótörőjét a kulisszák mögül. Az említett balett minden előadása egyedi, így elengedhetetlen volt, hogy viszonyítási alapként cselekedjek, és ennek Magyarország legmagasabb szintű balett előadása szolgált.
NAGYON VÁZLATOS DIÓTÖRŐ-TÖRTÉNELEM
A Diótörő balett a cári Oroszország kulturális öröksége, Csajkovszkij zenéje pedig az utolsó balettzene, amit ő komponált. Az egész mű célja az volt, hogy olyan pompás élményt nyújtson, amit korábban még nem láthatott a közönség. A balett elvárásai igazi kihívást jelentettek Csajkovszkij számára, hiszen ha a produkció nem aratott volna sikert, az nem a zene hibája lett volna, hanem a balett rossz fogadtatásának következménye. Így készült egy szvit, tánc és díszlet nélkül, hogy a zene megmaradjon a bukás esetén. Marius Petipa koreográfiáját vegyes fogadtatás övezte, igazán nagy népszerűségre csak az első világháború utáni időszakban tett szert, és ezt mutatja, hogy a XX. és XXI. század során is folyamatosan műsoron van, bár sokféle verzióban.
Elterjedt vélekedés, hogy az első Oroszországon kívüli előadás Budapesten volt, ám a valóság az, hogy ez a babér Prágát illeti. Az 1927-es budapesti előadás kezdetben nem hozta az elvárt sikert, és 1929-ben újra koreografálták, de a darab népszerűsítése továbbra is alacsonyan maradt. Végül 1933-ban leveszik a műsorról. A Diótörő igazi diadalútja 1950-től, Vaszilij Vajnonen koreográfiájával indult, ami 65 évig töretlen népszerűségnek örvendett. 2015-re a Wayne Eagling és Solymosi Tamás által készített verzió készült el, ami a hagyományok mellett új koncepciót képvisel.
ÖRÖK KLASSZIKUS, AMI MINDENHOL MÁS
Képzeljünk el egy könyvkiadót, amely úgy dönt, újra kiad egy klasszikus Rejtő-regényt, mondjuk A szőke ciklont. A modern olvasók igényeit figyelembe véve a kiadó átdolgoz részleteket, új szereplőket és eseményeket írva bele. Noha a cím változatlan marad, az eredeti munkához képest a tartalom gyökeresen megváltozik. Ezzel szemben a balett világában a Diótörő esetében az operák sokkal rugalmasabbak. Az eredeti mű tele van francia párhuzamokkal, jelezve egy kialakuló európai szövetségi rendszert. A második felvonás Cukorországban játszódik, ami a sztálini Szovjetunió hiánygazdaságát is tükrözi. A történet szálai viszonylag lazák, hiszen az álomvilágba merülünk, ahol a főszereplő kislány fantáziája dominál.
Ahogy a Diótörő évtizedek során folyamatosan változott, csetlő-botló karakterei révén, a premier óta számos koreográfia készült világszerte. Az idő múlásával pedig a mai közönség elvárásai is átalakulnak a színházi élmények terén.
EZ A VAJNONEN NEM AZ A VAJNONEN
A Vajnonen-féle Diótörő, beleértve a 2015-ös változatot is, már megkopott a régi fényéből. Miközben megérdemli a tiszteletet, átadta a helyét egy új előadásnak, amely immár a tizedik évadját futja. A Wayne Eagling és Solymosi Tamás közös munka eredményeként született koreográfiát Solymosi úgy foglalta össze, hogy az évtizedek során sokat változott, és a közönség most már más élményre vágyik, hasonlóan lenyűgöző látványvilággal, mint amit Hollywood filmjei képesek nyújtani.
A lépésekben pedig egy fejlődés és kihívás mutatkozik, tehát nem csupán nehézségekkel terhelt, hanem célzottan a táncosok fejlődését segítő eszközökkel is dolgoznak. A balett előadás során a színház nem akarja megúszni a teljesítményt, évről évre valami különlegességgel gazdagítva a közönséget, ami rendkívül népszerűt eredményezett.
EMBERI ÉS EMBERTELEN ERŐFORRÁSOK
A Diótörő előadásaiban 65 professzionális táncos és 40 balettnövendék szerepel, ami összesen 117 felnőtt és 53 gyerekszerepet jelent. Emellett 12 segédszínész és egy 69 fős zenekar található az előadás során. A színpadi műsorhoz legalább 50 fős műszaki személyzet is csatlakozik, akik a produkció zavartalan lebonyolításáért felelnek. A hópehely-előállítás részletei is figyelemre méltóak, hiszen a táncosok által használt 600 kg selyempapír hópehely bizonyítottan optimalizálva van a tánc során való mozgások megkönnyítésére.
A balett által megkövetelt precizitás mércét jelent a társulatok számára, különösen, hogy a balett utánpótlás Magyarországon éppen hogy csak éledezik. A Diótörő lehetőséget biztosít a fiatal táncosoknak, hogy már gyermekként belépjenek a színházi világba és a legkisebbek fontos élményekkel gazdagodjanak.
A HÁTTÉRBEN MEGHÚZÓDÓ CSAJKOVSZKIJ SZÁL
A főpróbák során, ahol a zongorás próbát éltem meg, lenyűgöző volt látni a színfalak mögötti intenzív tevékenységet. A táncosok folyamatosan előkészítik magukat, miközben a zene fütyörészik, és a helyszínen tapasztalható folyamatos mozgás egy zenei ünnepet teremt. A karmester feladata, hogy a balett dinamikáit figyelembe véve irányítsa a zenét, figyelve a táncosok légzésére és mozgására.
Az Operaház új Diótörője tehát a világ legmagasabb szintjén készült produkció, amely a legapróbb részletekig átgondolt. A drága jegyek kritikát generálnak, ám a fenntarthatóságért és hagyományos örökségért folytatott harc megéri a fáradtságot, hogy a következő generációk is élvezhessék ezt a kultúrát. Az élő előadások iránti kereslet soha nem volt olyan nagy, mint most, érdemes tehát meglátogatni a Diótörőt jövőre is bármilyen képben.
