Szerhij Zsadan: Mezopotámia – A könyv részletei
2014-ben, az Euromajdan eseményeinek kulminációjában, Szerhij Zsadan megjelentette új könyvét, amely Harkiv városáról, szülőhelyéről mesél. Ez a mű nem csupán egy város ikonikus történetét tárja elénk, hanem kilenc különböző, egymásra utaló férfi történetén keresztül bontakoztatja ki a szeretet és erőszak paradoxonait, mindezt „Mezopotámia” szimbolikáján keresztül. Ezek a férfiak a maguk esetlen és darabos módján küzdenek a mindennapokkal, minden egyes történet saját sorsát és küzdelmét mutatja be.
A szerző az erőszak és az alkohol mély kulturális gyökereit veszi górcső alá, bemutatva, hogy ezek miként formálják hőseinek életét, legyen szó különböző hátterű egyénekről. Az irónia finom rétegeivel Zsadan élénk képet fest az Ukrajna átalakulás előtti valóságról, melyet nemcsak a politika, hanem a személyes drámák és a közérzet is alakít. A könyv végén található harminc vers összeállítása pedig még inkább árnyalja a Mezopotámia című elbeszélés hőseinek küzdelmeit, amelyek a temetések, esküvők, kocsmázások, valamint a nyers testiség keretein belül bontakoznak ki. A kötet a posztszovjet Ukrajna elveszett nemzedékének krónikája, amely humorral, groteszk elemekkel és lírai mélységgel szőtte bele a modern Babilon történetét.
Mario története a restaurátor-műhelyben
Mario a város egy eldugott szegletében található ingatlankezelő vállalat alagsorában dolgozott. A műhelybe nem hirdettek, de a bejárat mindenki előtt ismert volt: a metróból kilépve, a megfelelő épülethez érve, a tégla kapualj mellett található fekete vasajtón kellett belépni. A helyiség belső terét egy horpadt kanapé, amely a munkások alvási helyévé vált a szabadidő alatt, valamint sötét munkapadok uralták. Az asztalok műhelyeszközökkel voltak tele: bádogdobozok, ecsetek és életlen bicskák sorakoztak, a mennyezeten erős lámpák függtek, míg a falaknál megsárgult hirdetmények hirdették a valaha virágzó munkáséletet.
Reggelente a nyitott ablakokon keresztül beömlött a friss levegő, amely keveredett a többször javított bútorok és a felújításra szánt régi faanyag szagával. Az udvaron, ahol girbegurba almafák nőttek, az ott dolgozó mesterek még egy padot is eszkábáltak az alá. Az elhagyatott melléképületek mögött álló régi téglafal egy elfeledett világot idézett, ahol a diákévek örömeivel és bánataival teli emlékek kavarogtak.
Mario már tél óta dolgozott itt, és bár a munka nem volt sem érdekes, sem különösen megterhelő, a főnöke, aki a nyolcvanas évekből érkezett, minden feladatot rá bízott. Jasa, aki mindig is itt dolgozott, szoros barátságot kötött a főnökkel, és az életében bekövetkezett változások során végig megmutatta a hűség és a ragaszkodás erejét. Mario munkája a bútorok cipelésére, lakkozására és polírozására korlátozódott, ám gyakran fantáziálva merült el a múlt emlékeiben, amint a régi újságokat böngészte a kanapén ülve.
Kolja bácsi ajánlására került a műhelybe. Az apját sosem ismerte, míg édesanyja nehezen tudta biztosítani a kellő támogatást. A különös kapcsolat, ami Kolja és Mario között kialakult, meghatározta Mario felnőtté válását, de a férfi hűvös távolságtartása mindig is ott lebegett közöttük.
Mario élete nem volt zökkenőmentes: unalmas mindennapjai és álmatlan éjszakái során valóságos küzdelmet folytatott a jövő képével. A szorongásokkal teli éjszakák nem jelentettek akadályt, inkább újabb álmokat szültek, amelyek formálták karakterét és életszemléletét. Az életforma, amit választott, nemcsak a munkájából, hanem az udvaron töltött szieszta pillanataiból is táplálkozott, ahol a gyakori, egzotikus álmok világították meg a mindennapjait.
A lapozgatott újságok és a mester meséi idővel menedéket nyújtottak a világtól való elmenekülésre, de egyben rávilágítottak Mario belső küzdelmeire is. Az a vágy, hogy felnőtté váljon, és önálló életet éljen, mindig ott lógott a levegőben, cókmókai között, ahol a feltámadó nap fénye a fák fölött hintázott.
Új fejezet Mario életében
Egy különös reggel, amikor a nap már régóta fent járt, az éjszaka álmatlansága feszültségben talált Mario a műhely mesterével való interakció előtt. Az árnyak és a fények játékában sokkal több rejlett, mint amit a látszólagos egyhangúság mutatott. A telefonhívás, amit Koljától kapott, nyugtalanító előérzettel és új lehetőségekkel merítette meg a jövőjét. Az élet, amely a nyár végéhez közeledett, talán végre új irányt vehetett, és Mario remélheti, hogy a bolygók karácsonyi sorakozása valami újat ígér.
Szerhij Zsadan „Mezopotámia” című műve az olvasót nemcsak a vendégszerető, de kaotikus világba vezeti, ahol a múlt és a jelen határvonala elmosódik, és ahol a férfiak az erőszak, a szeretet és felnőtté válás labirintusában kutatják saját útjaikat.
