A valóságshow, ami nem hozza a várt szintet
Az utóbbi időszakban a magyar televíziók műsorkínálatában felbukkanó realityk között Aurelio Caversaccio legújabb projektje, az „Eskü, megváltozom!” nagyszabású figyelmet kapott, hiszen a börtönből való visszailleszkedés témája sokakat érdekelhetett. Azonban a premier óta eltelt időszak során hamar kiderült, hogy a produkció nem képes megugrani a maga elé gördített akadályokat, és a stílusformálás helyett inkább a gagyi szórakoztatás irányába sodródott.
A műsor első percei zavarba ejtőek, mintha egy elveszett kreativitású Guy Ritchie írta volna a forgatókönyvet. A díszletek, a bejátszók és az átvezetők mind-mind a filmes rendező stílusát próbálják utánozni, azonban a megvalósítás színvonala messze elmarad a megfelelőtől. A feszültségekkel teli atmoszféra és a karakterek küzdelme azt a látszatot keltette, hogy valami különleges szórakozásnak lehetünk tanúi, de sajnos ez a benyomás gyorsan szertefoszlott.
A műsor középpontjában Aurelio áll, aki különböző feladatokat teljesít, hogy bizonyítsa, képes a megváltozásra. Az udvariassági gyakorlatok és a különböző lokális kihívások nemcsak a valóságshow csúcsra juttatását célozzák, hanem egyfajta tanulságokat is próbálnak beleszőni. Az egyik ölelések gyűjtése vagy egy síró műbaba „pesztrálása” mind-mind szürreális pillanatokat teremt, melyek inkább nevetségesnek hatnak, mint hiteles emberséges tanulságoknak.
Olykor kimondottan zavaró az a momentuma a műsornak, amikor a szereplők – köztük barátok és családtagok – állítják, hogy Aurelio dühkitörései valós problémát jelentenek. Ezzel a valósággal való szembesítés a komolykodás stílusában nyilvánul meg, ami inkább irritál, mintsem elgondolkodtató. Olyan érzés kerít hatalmába, mintha a műsor célja a szórakoztatás helyett az emberek személyes életének drámáját próbálná kihasználni.
Nótár Mary műsorvezetőként való közreműködése szintén vitákat generál. Mivel eddig nem láthattuk ilyen szerepben, a választás meglepetésként hathat, de a nehézkes átvezetők és a bakik humorosnak szánt megjegyzései inkább a műsor színvonalát rontják, semmint javítják. A produkcióhoz hűen, a TV2 jelenlegi kínálatában már egyre inkább megfigyelhető egyfajta trend, ami azt mutatja, hogy a kereskedelmi televíziózás minősége az utóbbi években dramatikusan csökkent.
Összességében az „Eskü, megváltozom!” nemcsak hogy elmarad a várakozásoktól, de a borzalmasan régi sémák újraértelmezése során meg sem közelíti a szórakoztatás szintjét sem. A műsor átugorja a szórakoztató elemeket, és a drámai negatívumokkal szembesít, viszont a nézők a felesleges rétegek alatt csak egy unalmas, és szinte már unalmasnak nevezhető produkciót találhatnak. Az első 10 perc után rá kellett jönnöm, hogy a műsor visszautasítja azt a potenciált, hogy értékes és figyelemtartó élményt nyújtson. Én személyesen nem tudom tovább tolerálni az időmet ilyen produkciókkal, és az is biztos, hogy a következő adást már nem nézem meg.
