Túlárazás és Politikai Vetítések: A Mohácsi Híd Kritikus Elemzése
A mohácsi Duna-híd építése már évek óta viták kereszttüzében áll, hiszen a projekt költségei és tervezése komoly kritikákat váltottak ki. Az Építési és Közlekedési Minisztérium vezetésével a kormány nemcsak a költségeket, hanem a projekt indokait is megkérdőjelezik, hiszen a hídhoz vezető utak kiépítése sokak szerint indokolatlanul drága és túlméretezett.
Vitézy Dávid, a közlekedési miniszter, legutóbbi videóbejegyzésében arra mutatott rá, hogy a mohácsi híd projektje egy olyan „fekete lyukká” vált, amely nyeli el a közpénzeket. Ez a helyzet a költségek drágulásával fokozódott, hiszen a költségvetés már nettó 355 milliárd forintra nőtt, amelyből a kormány választások előtt 98 százalékot előleg formájában már kifizetett.
A legfrissebb hivatalos elemzések is aláhúzzák, hogy a kivitelezéshez kapcsolódó költségek az előzetes megvalósíthatósági tanulmányokkal összevetve indokolatlanul emelkedtek. A 295 milliárd forintos költséget követő 60 milliárdos emelés egyértelműen felveti a kérdést: vajon mi indokolta a folyamatos többletköltségeket? A korábbi tanulmányok nem támogatták a kétszer kétsávos híd kiépítésének szükségességét, hiszen a becsült forgalom a közlekedési igényekhez képest jelentősen alulmarad.
Az 57-es úton a déli városvezetés becslése szerint a híd napi használata mindössze 600 jármű lenne, ami még a Lánchíd forgalmának egy része sem. Ezen túlmenően a kormány gyakran hivatkozott a szerbiai tranzitforgalom növekedésére mint indoklásra, ám a konkrét adatok és számítások hiánya arra utal, hogy a kormányzat valójában nem alapozta meg a projekt szükségszerűségét.
Az elemzések alapján a tények nem támasztják alá, hogy a híd megépítése különösen nagy forgalmat generálna. A legújabb modellek is csak 5360 egységjárművet jelölnek meg napi szinten, messze elmaradva a kétszer kétsávos utak építésének indokolt forgalmi elvárásaitól.
Továbbá a közbeszerzési eljárás meghiúsulása és a szerződésmódosítások révén a Duna-csoport, amely a híd kivitelezését végzi, olyan hathatós profitot realizál, amely a piaci átlag többszöröse. A mohácsi projekt tervezett költsége 66 milliárd forint volt, ám a végső szerződés aláírása előtt a költségek drámaian megugrottak, így a kivitelezés jóval 120 milliárd forint fölötti összeget jelentett, amit a korábbi tervekhez képest méltán nevezhetünk túlzott kiadásnak.
Összességében elmondható, hogy a mohácsi híd építése a kormányzás alatt álló beruházás-választási gyakorlat szimbolikus megtestesítője lett. Az indokolatlan költségek, a félrevezető kommunikáció és a projekt körüli ellentmondások a már így is megbélyegzett NER rendszeréről árulkodnak, továbbá felvetik a közpénzek felelőtlen kezelésének vádját. A híd talán nemcsak ünnepélyes átadáskora, hanem hosszú távon is emlékművé válik a politikai túlárazásnak és a közérdek szándékos figyelmen kívül hagyásának.
