Bérczes László: A Részletek Között Elpöttyintett Lényeg
Bérczes László, a rendező és dramaturg, aki emellett az Ördögkatlan fesztivál szervezésében is részt vesz, a könyvek világában merül el, amikor azokról beszél, amelyek meghatározó hatással voltak életére. Júliusban indult sorozatunkban a választott könyvek nem csupán szórakoztatják, hanem személyes élményeikkel és gondolataikkal gazdagítják az olvasót. Azok az írások, amelyek inspiráló erővel bírnak, és emlékezetes pillanatokat teremtettek számukra, most a figyelem középpontjába kerülnek.
Bérczes igyekszik nem csupán egyetlen könyvet kiemelni, hiszen az életét befolyásoló művek számosak. Különféle címek sorát említi, hiszen nem egyszerű feladat egymás mellett állítani azokat az írásokat, amelyek a megszerzett tudás és tapasztalat szempontjából fontos szerepet játszottak. Kiemeli, hogy a könyvek listája, amiket olvasott és amiket még kellene olvasnia, egyfajta szégyenlistát alkothat, hiszen sok klasszikust nem olvasott, ami szakmai körökben elvárt lenne. Ezt a dilemmát sokan ismerik, hiszen a kultúra iránti szeretet sokszor összetett és ellentmondásos formában nyilvánul meg.
Azzal a kérdéssel kezdődően, hogy melyik lenne élete könyve, végül az A Veréb FC című művet választja, amelyet egy születésnapi ajándékként kapott néhány évvel ezelőtt. A könyvet még gyermekként, hét-nyolcévesen fedezte fel, amikor a fociról álmodozva lapozgatta a Csanádi Árpád által írott Labdarúgás című munkát. A Puskás Ferencet, Kocsis Sándort és Bozsik Józsefet ábrázoló fotók késztették őt, hogy saját magát a focipályán képzelje el. Az évek múltával a világ irodalom klasszikusait is felfedezi, de a kezdeti élmények mindig különleges helyet foglalnak el az emlékezetében.
Miközben visszaemlékezik, Bérczes tizennégyéves énje köszön vissza, ahogyan a diófa alatt ülve, a nagyszülői szülőfalujában olvas. Az emlékei között megjelenik Csehov néhány novellája, különös figyelemmel a Ványkára. A kisfiú sorsa és bánatai, akárcsak Jona Potapov története a Pétervári télben, majdhogynem párhuzamosan futnak a saját élményeivel. Az olvasás nem csupán menekülés volt a valóság elől, hanem egyfajta érzelmi kapcsolat kialakulásának is színhelyévé vált.
A novellák fájdalmát és szomorúságát az elzártság, a mesélés vágya, valamint a belső világ felfedezése egyaránt fűszerezi. Bérczes rávilágít arra, hogy Csehov műveiben rejlő apró részletek, mint a szereplők viselkedése, a környezet leírása és az érzelmek összetettsége, hogyan képesek megragadni és elérni az olvasó szívét. A kamaszok érzékenysége, a felnőtté válás nehézségei mind megjelennek, ahogyan a fel-felmerülő könnyek és a múlt emléke szövik át a szöveget.
Ezek a klasszikusok Bérczes számára nem csupán művek, hanem egyfajta tükör, amelyben saját élményei és érzelmei is megjelennek. Az orosz zsenit, Csehovot ezúttal nem csupán íróként, hanem mint azt a mentort is látja, aki lehetőséget ad a mélyebb megértésre. Élete könyve tehát nem csupán a lapozgatott kötetek tárháza, hanem egyfajta létélmény, amely az olvasáson keresztül formálja személyiségét és világképét.
