Csáth Géza Szövegeit Gondozta, Most Megírta A Saját Történeteit
Szajbély Mihály nem csupán Csáth Géza szövegeit gondozta, hanem az utóbbi időben saját történeteit is megírta. A kérdés, hogy miért érdemes egy kiadónak irodalomtörténész „önéletrajzát” megjelentetnie, felveti az irodalom iránti elkötelezettség kérdését – hiszen az irodalomtörténészet nem a legfényesebben csillogó pálya. Míg néhány történész elérhet sztár státuszt, az átlagos irodalomtörténész inkább a háttérben marad, még akkor is, ha elképesztő életmű áll a háta mögött. Szajbély Mihály munkája nélkül Csáth Géza valószínűleg nem lenne a kánon része, és a legnagyobb rajongók is alig ismernék nevét.
Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a könyv nem fedezi a nyomtatási költségeit, és hogy inkább a kiadók raktárvásárain fogják leértékelni. De ha más nézőpontból vizsgáljuk, a könyv a kiadó elkötelezettségét tükrözi az irodalom iránt, nem csupán a profitra irányul. Ez a hozzáállás erősíti a szerzők bizalmát és érdeklődését, akik számára fontos, hogy ne csupán termeljenek, hanem tiszteletet is élvezzenek a kiadójuknál.
Ha egy irodalomtörténész könyvet ír, az már egy minimális minőségi szintet támaszt. Szajbély Mihály nemcsak megfelel ennek, hanem valóban mesterien bánik a nyelvvel, a mondatok szerkesztésének művészetével. Érdekes módon eddig mások irodalmi munkáira összpontosított, míg mostanra saját irodalmát is meg tudta írni, ami egyfajta belső szükségletet jelez.
Az „önéletírás” nem csupán életrajzi elemek összegyűjtése, hanem egy olyan folyamat, amikor az ember számvetést készít az eddigi életével. Szajbély Mihály kifejti: „Amit leírtam, az valóban úgy volt. A történetek nem teljesen tőlem származnak, de valahol mégis maguk a történetek találják ki magukat.” Ez a megközelítés arra utal, hogy nem a saját életének bemutatása a célja, hanem az emlékek és élmények sokszínűségének átadása.
A könyv szerkezete is ezt a gondolatiságot tükrözi. Bár a gyermekkor történetei kezdetben dominálnak, az időrend hamar felbomlik, és a témák alapján szerveződnek a fejezetek. Szajbély elkalandozik: említi a Vajdaságot, Tolnai Ottót, a délszláv háborút, sőt akár egy pogácsázást vagy egy zűrös határátkelést is. Mindez a könnyed történetmesélés érzését kelti, az olvasó pedig úgy érzi, mintha élőbeszédet hallgatna.
Szajbély Mihály történetei tele vannak a Kádár-kor emlékeivel és a rendszerváltást követő időszak tapasztalataival. Noha a történelem szilánkjai nem egyértelműen állnak össze egységes képpé, éppen ez teszi valódi történelmi tapasztalattá a kötetet. Szajbély személyisége is hangsúlyos: a nyugodt, tolakodástól mentes előadásmódja, amely a polgári erényeket képviseli, és a jól megválogatott, sima mondatok a klasszikus irodalmi élményt erősítik.
Egyik legizgalmasabb pillanat talán az, amikor Szajbély Kispolszkival kamiont előz (figyelembe kell venni: ne előzzünk Kispolszkival kamiont!). A könyvben megjelenik, hogy nem mindig az izgalom a lényeg, hanem az, hogy belehelyezkedhetünk valaki történetébe. Különlegessége éppen ebben rejlik: minden flanc nélkül, autentikusan narrálja saját élményeit.
Szajbély Mihály: Magaspart
Magvető, 2026, 7999 Ft
