Ólafur Arnalds: Az MI nem veszi el a munkámat és a rajongóimat
Októberben a pécsi Kodály Központban, duplakoncerttel tér vissza Magyarországra a klasszikus zenét elektronikával keverő Ólafur Arnalds, a műfaj egyik legismertebb és legnépszerűbb alakja. Az izlandi multiinstrumentalista producer ezúttal a Falling Apart Together című turnéjával érkezik, amely hivatalosan egy kísérlet lesz arra, hogy felszámolja a köztünk lévő távolságot.
A koncert koncepciójáról Arnalds annyit árult el, hogy szándékosan homályos marad a leírás, mert szeretnék, ha az embereknek meglepetés lenne. Mint mondta, a fő kérdés az, hogyan lehet felhasználni a koncertek saját nyelvét, és tulajdonképpen egy színházi előadást szeretne létrehozni egy koncert eszközeivel.
A turné előtt két interaktív elemet is bejelentettek. A honlapon bárki válaszolhat egy kérdésre, amit a zenész tett fel a közönségnek, és a koncertek helyszínén is lesz erre lehetőség. A válaszokat egyesével átnézik, megvágják, és néhányat a koncerteken is felhasználnak. Emellett egy egynapos kórus is indul, amelyben néhányan részt vehetnek, ha szeretnek énekelni.
Arnalds elmondta, hogy a metálzene iránti vonzalmát máshol éli ki, és nem tervez saját metállemezt. Az elmúlt években élvezte, amikor egy barátja punkbandájának lemezeit vették fel, ahol csak producerként működött közre. Hozzátette, zeneszerzőként arra jutott, hogy a kevesebb néha több, és jelenleg érdekesebb kihívásnak tartja, hogy visszafogott módszerekkel közvetítse ugyanazt az érzést.
Az elektronikus hangokról szólva kiemelte, hogy azok teljes mértékben irányíthatóak, és minden elemükre hatással tud lenni. Nagyon érdekli a hangtervezés, szeret olyan hangokat létrehozni, amelyek a természetben nem fordulnak elő.
A mesterséges intelligenciával kapcsolatban Arnalds kifejtette, hogy a generatív MI a zenében hihetetlenül unalmas számára. Mint fogalmazott, nem fogja meghallgatni az ilyen módon készült számokat, és nem is fél tőle, mert nem fogja elvenni a munkáját és a rajongóit. Hozzátette ugyanakkor, hogy a szerzői jogi vitákról beszélni kell, és meg kell oldani őket.
Véleménye szerint a zene többről szól, mint a hangok, amiket hallunk. Van egy emberi rétege is, van lelke. Igényes hallgatóként többet akar, mint maga a zene, meg akarja ismerni azt az embert is, aki mögötte van.
Az MI eszközként való használatát ugyanakkor más helyzetnek nevezte. Példaként említette a kanadai DataMind Audio-t, amely betanított modelleket használ arra, hogy bizonyos hangokat máshova ültessen át. Szerinte ez nagyon kreatív és érdekes felhasználási mód, és nem zenét csinál helyettünk, hanem lehetővé teszi, hogy olyan formában valósítsunk meg ötleteket, amire korábban nem volt lehetőség.
Az alkotási folyamatáról elmondta, hogy mindig a kísérletezés a kiindulópont, majd egy ponton talál egy ötletet vagy vezérfonalat, amit elkezd követni, és ekkor vált egy strukturáltabb megközelítésre. Fontosnak tartja, hogy az elején az ember próbáljon meg felfedezni valami újat.
A filmes megkeresésekről szólva Arnalds elmondta, hogy alapvetően a felkérések 99 százalékát elutasítja, és a maradék 1 százalék kiválasztása főleg róla szól, arról, hogy hol tart éppen. A folyamatot egy másik zenésszel való együttműködéshez hasonlította, ahol valaki másnak az ötleteivel, szándékaival kell dolgozni.
Hozzátette, általában akkor vállal el egy filmet, amikor végez egy albummal. Két évig abba az albumba öntötte minden ötletét, elfárad, ilyenkor szokott úgy dönteni, hogy jöhet egy film, ahol muszáj lesz újra kreatívnak lenni.
A videójátékokról szólva elárulta, hogy szívesen dolgozna együtt az Annapurnával vagy hasonló nagyobb indie stúdióval. Kétszer is majdnem dolgozott videójátékon, az egyik egy AAA játék volt, a PlayStation egyik húzóneve. Hónapokig beszélgetett a játék rendezőivel, elment a Sonyhoz, és mélyen beleásta magát a dolgokba.
Végül azonban visszalépett a projekttől. Mint elmondta, a játékokra nagyon érzékeny, mert hatalmas, különálló világokról van szó. Rájött, hogy nem szeretné, hogy a zenéje ennyire izoláltan létezzen, ráadásul úgy érezte, hogy ez egy olyan játék lesz, ahol a zene nem működik a kontextus nélkül. Egy ilyen projekt két évet is igénybe vehet, és nem akart ennyi időt tölteni azzal, hogy csináljon valamit, ami egy digitális vákuumban létezik.
Hozzátette ugyanakkor, hogy szeretne videójátékon dolgozni, de annak tényleg olyasminek kell lennie, amit szeretne csinálni. Nem vonzhatja hozzá csak az, hogy ez egy nagyon nagy dolog lesz.
