A hosszú élet hívői és a spórolósok rákaptak a fogyasztószerek mikroadagolására
A modern fogyasztószerek néhány év alatt meghódították a világot. A GLP-1-agonisták a cukorbetegség kezelése és a fogyasztás mellett több más jótékony egészségi hatással is járhatnak, így kialakult a másodlagos piacuk és alternatív használati módozataik is. Főként a közösségi média hatására a mikrodózisok alkalmazása is terjed, az Egyesült Államokban már komplett iparág épült köré.
A GLP-1-es szerek vénykötelesek, de több országban drágának számítanak, és gyakoriak az emésztőszervrendszert érintő mellékhatások. Sokáig ez a két ok indította el a mikroadagolást: kisebb adagokkal enyhébb mellékhatásokat tapasztaltak, a megosztott adagokkal pedig pénzt spóroltak. Ma már a hosszú élet reménye is hajtja a felhasználókat, arra alapozva, hogy ezek a szerek csökkenthetik a szív- és érrendszeri kockázatokat, az oxidatív stresszt, egyes ráktípusok, az ízületi gyulladás és az Alzheimer-kór kockázatát, sőt a sejtöregedést is lassíthatják.
Vannak, akik a célzott testsúly megtartásához tartják elégnek a kisebb adagot, másokat az izomvesztéstől való félelem motivál. Tabák Ádám, a Semmelweis Egyetem kutatóprofesszora szerint a költségminimalizálás és a mellékhatások elkerülése a fő motiváció, de itthon erre még nemigen látott példát. A gyógyszerek abbahagyása után a legtöbben gyorsan visszaszedik a kilókat, és az evéskényszer is visszatér.
Kisebb adag, ritkább beadás – de mekkora kockázattal?
A mikroadagolás egyik módja, hogy valaki kevesebb hatóanyagot visz be az előírtnál, a másik, hogy ritkábban adja be a gyógyszert. Az egyik szemaglutidos készítménynél a heti 0,25 milligramm a kezdőadag; a beadások közti időt lehet tíz napra nyújtani, de a tollal is kimérhető kisebb adag. Inzulinfecskendős módszernél nagyobb a szennyeződés esélye, és a tollak 30-60 napos szavatossága is lejárhat. Az egyedileg összeállított készítményeknél nem tudható pontosan a hatóanyag-tartalom, és az amerikai gyógyszerfelügyelet figyelmeztetett is ezek egészségügyi kockázataira.
Bár a hatóanyagok szigorú engedélyeztetési eljáráson mentek át, a legtöbb orvos nem ajánlja a felügyelet nélküli mikrodózisos használatot, mert nincsenek ezt igazoló klinikai vizsgálatok. Mitch Biermann obezitológus 34 páciensénél tapasztalta, hogy a ritkább beadás mellett sokan megtartották a súlyukat, de ez nem tekinthető megdönthetetlen bizonyítéknak. Egyes klinikusok szerint bizonyos genetikájú embereknél orvosi felügyelet mellett működhetnek az alacsonyabb dózisok. Becslések szerint minden hetedik amerikai GLP-1-használó mikroadagolást követ, és 55 százalékuk orvosi kontroll nélkül teszi ezt.
Az Egyesült Államokban több elismert orvos és egészségügyben utazó influenszer is népszerűsíti a módszert, utóbbiak közül többen általános egészségkarbantartó szerként ajánlják a GLP-1-szereket. Terry Dubrow plasztikai sebész a kezdőadag felét és a tíznaponta történő alkalmazást tartja célravezetőnek, Bryan Johnson pedig a GLP-1-készítményeket az első valódi élethossznövelő szereknek nevezte.
Tabák Ádám szerint nehéz a gyógyszerek paramétereit egy jövőbeli egészségi állapothoz igazítani: a vércukorszintre szinte azonnal hatnak, a súlycsökkenés és az evéskényszer megszűnése is gyorsan jelentkezik, az alvási apnoéra, a szív- és érrendszeri problémákra vagy az ízületi fájdalmakra viszont csak később. Abban több orvos egyetért, hogy fogyásban működhet a mikroadagolás, más területeken viszont kétséges. A Lilly és a Novo Nordisk is kiállt a mikroadagolás ellen, arra hivatkozva, hogy a jóváhagyott alkalmazási előírásokban nem szerepel a dózisok megosztása. Tabák szerint az első generációs szerek hamarosan generikumként is elérhetők lesznek, és a súlymegtartásban nagy szerepük lehet.
