Reggel alig tud kikelni az ágyból, de nappal már a sziklafalon van a 95 éves hegymászónő
Hamarosan betölti a 95. életévét, ennek ellenére ma is aktívan mászik nehéz sziklafalakat Ausztriában Maria Kittl, aki azt mondja: száz évig akar élni és mászni is.
Kittl elmondása szerint valójában kétszer kezdett hegyet mászni. Először a hatvanas években, 29 évesen, és húsz évig mászott aktívan, majd a férjével áttértek a lovaglásra. Második mászó korszakát 80 évesen kezdte, új felszereléssel és új mászótechnikákkal, mindent újra kellett tanulnia.
Fiatal korában állami alpesisí-bajnok volt, akkoriban a síelés sportosabb volt, a lejtőkön maguknak kellett felkapaszkodniuk, alig voltak sífelvonók. A férjével, Robert Kittllel egy versenyen találkozott. Fiuk születése után Robert jelentkezett a hegyi vezetői képzésre az Osztrák Fegyveres Erőknél, és a mászótanfolyamon ő is részt vehetett, igaz, nőként szigorúan nem hivatalosan. Amikor dzsippel mentek a hegyhez, az őrnagy sapkát és kabátot adott neki, hogy senki ne lássa, hogy egy nő is velük utazik.
Első közös mászásuk a tiroli Wilder Kaiserben található Christaturmkante volt, a második a Dolomitokban a Dibona-él, és innen emelkedett fokozatosan a nehézség.
A hegymászást életelixírjének nevezi: amikor egy meredek fal előtt áll, a szíve hevesebben ver, és a mászás órái azok, amikor nem érez fájdalmat. Mint mondja, a mászás erősíti a testét, az izmait és az elméjét is, és majdnem olyan, mint rejtvényt fejteni, csak a biztonság miatt sokkal jobban kell koncentrálnia.
Kittl azt mondja, száz évig akar élni és mászni is, tudja, hogy ez merész kijelentés, de megpróbálja, és mindennap tesz is érte valamit. 80 évesen minden reggel azt mondta magának, hogy 90 évig akar élni és közben mászni is, a 90. születésnapján a barátaival sziklát másztak, azóta megvan az új célja.
A mozgás mindig is fontos része volt az életének, ebből meríti az erejét, és a mászás támaszt adott neki a férje halála után is. Szerinte vagy enged az ember a sors csapásainak, vagy erősebb lesz, és mindig előre kell tekinteni, hogy a csüggedtségre a legkevesebb idő jusson.
Hangsúlyozza, hogy dolgozni kell a testen és az elmén is: fiatalon minden könnyen jön, idősebb korban már mindenért meg kell dolgozni. Ha nem edzett és mozgott volna mindennap, és egész életében nem figyelt volna az étkezésére, ma már semmire sem lenne képes. Hátfájásaival és 95 éves ízületeivel reggelente alig tud kikelni az ágyból, ha nem tornával és erőnléti edzéssel kezdené a napot, egyáltalán nem tudna elindulni. Tudja, hogy az első tíz perc fáj, de aztán jobb lesz, és minden azon múlik, hogy képes-e újra és újra felállni.
A legveszedelmesebb útként a Dolomitokban, a Tre Cime nyugati tornyán található Baur-tető visszahajlását említi: egy közel negyven méter hosszan, szinte teljesen vízszintesen kinyúló, gigantikus sziklaplafont a monumentális fal közepén. Alulról mászva, ingatag kötélen vad élmény volt, ráadásul az akkori biztosítás a maiakhoz képest borzalmas volt, mindössze egy vállbiztosítással himbálóztak a több száz méteres mélység felett.
Férje mindig a legnehezebb, frissen rögzített, 6-os fokozatú útvonalakat választotta a Dolomitokban, olyanokat, amelyeket azelőtt még egyetlen nő sem teljesített. Kittl szerint az, hogy túlélték azt a korszakot, valójában csoda: a Rotwandon, a Maestri útvonalon villámcsapás is érte őket, és az ilyesmit soha nem felejti el az ember.
Több mint ezerszer volt mászni, de az összes fal közül a Salzkammergut régióban, Bad Goisernben található Ewige Wand a kedvence. Idősként rengeteg előnye van: közel van, autóval is megközelíthető, rövid a gyalogos odavezető út, ami a gyenge, 30 százalékos szívfunkciója miatt fontos, és a fal elég meredek ahhoz, hogy kötélen le lehessen ereszkedni róla, ami a térdei miatt lényeges.
Az életéről szóló könyvről azt mondja, sok pozitív visszajelzést kap, aminek örül, és amikor felvetették neki az ötletet, csak arra gondolt: miért ne? Szeret történeteket mesélni, és öröm számára turkálni az emlékei között. Amikor kinyitja és olvas belőle, olyan érzés, mintha egy regényt olvasna, néha fel sem fogja, hogy róla szól. Ugyanakkor nem vágyik arra, hogy a személyével foglalkozzon a média: csak mászni akar, nincs szüksége a felhajtásra, ha úgy tartja kedve, elvállal egy-két interjút, de a legtöbbet lemondja.
Végezetül mindenkinek azt tanácsolja: mozogjanak, ameddig csak tudnak, mert a mozgás minden, ez a lényeg és a cél, és nemcsak ma, hanem egy életen át. Az egészség szerinte nem Isten ajándéka, mindennap tenni kell érte valamit.
