Az igazi Róbert Gida csak élete végén bocsátotta meg az apjának, hogy világhírűvé tette őt és a plüssmaciját
Christopher Robin Milne 1920. augusztus 21-én született Daphne és Alan Alexander Milne egyetlen gyermekeként. Apja akkor 38 éves volt, megjárta az első világháborút, és bár az Authors XI krikettklubban Sir Arthur Conan Doyle és P. G. Wodehouse csapattársa volt, akkoriban még nem tartozott a világhírű írók közé. Milne állítólag azt jegyezte meg egy barátjának fia születése után, hogy jobban örült volna egy Rosemarynek. Odahaza Billy Moonnak becézték a kései gyereket, mert apja a William keresztnevet szánta neki, illetve mert a kisfiú kezdetben Moonként mondta ki a családnevüket.
Első születésnapjára Billy Moon egy mackót kapott, amit Milne a londoni Harrods áruházban vásárolt neki. Az 1974-ben megjelent Elvarázsolt helyek című memoárjában Christopher Robin Milne úgy írt a plüssről, hogy Pooh volt a legrégibb játéka, elválaszthatatlan társa, amely időről időre a tisztítóba ment, és vissza kellett varrni a füleit, megjavítani a szemét és a talpát.
Winnie és Pooh
Amikor az 1920-as évek elején Christopher Robin először látta meg a londoni állatkertben a Winnipeg nevű fekete medvét, nem sejtette, hogy ez a találkozás minden idők egyik legkedveltebb gyerekkönyvéhez ad majd ihletet. A kisfiú annyira megszerette a Winnie-nek becézett medvét, hogy a korábban Edwardnak hívott plüssmaciját is elnevezte Winnie-nek. Később egy harcias hattyú, bizonyos Pooh is képbe került, így a medve neve Winnie the Pooh lett.
Egy esős walesi nyaralás indította el a világhírt
Milne az 1923-as walesi vakáció alatt kezdett verseket írni a kisfiáról, és az 1924-ben megjelent Amikor még kicsik voltunk című kötetből egész Nagy-Britannia megismerte a Christopher Robin nevet. 1926 októberében a londoni Methuen & Co. gondozásában megjelent az E. H. Shepard által illusztrált Micimackó. A könyv hatalmas siker lett: 150 ezer példány kelt el belőle már karácsony előtt. Hetvennél is több nyelven olvasható, a Lénárd Sándor által készített 1958-as latin fordítás az első idegen nyelvű kötet, amely valaha a New York Times bestsellerlistájára került, és máig az egyetlen latin nyelvű az ott tanyázók között.
Ellopott gyerekkor
Milne 1925-ben vásárolta meg a sussexi Cotchford Farmot, de a Micimackó sikere nyomán a világ legkülönbözőbb részein kellett fellépnie. A rivaldafényből kijutott Christopher Robinnak is, akit az 1930-as évek elején a Parents Magazine Erzsébet yorki hercegnő, Yehudi Menuhin és Jackie Coogan mellett a világ leghíresebb gyerekei közé sorolt. Később megértette, hogy épp amiatt nem lehetett igazán gyerek, mert rajongói levelekre kellett válaszolnia, és részt kellett vennie az apja könyveinek promóciós kampányaiban. Élete első tíz évében a dadusa, Olive Brockwell volt a legfontosabb személy számára; 1930-ban bentlakásos iskolába került, és onnantól elhagyva a Robint, Christophernek kezdte hívatni magát.
A The Enchanted Placesben arról is írt, hogy idővel neheztelni kezdett az apjára: úgy érezte, az ő vállára kapaszkodva jutott el a sikerig, neki viszont nem hagyott mást, csak az üres hírnevet, hogy ő a fia. 1976-ban a BBC Desert Island Discs műsorában arról beszélt, hogy a Micimackó első kiadásakor még izgatott és büszke volt, de ahogy idősödött, a történethez való kapcsolat izgalma elhalványult.
Könyvesbolt és kiengesztelődés
Christopher Milne a második világháború idején egy műszaki alakulatban teljesített szolgálatot, majd 1951-ben könyvesboltot nyitott, és maga is írni kezdett: 1974 és 1988 között öt kötete jelent meg. Ahogy Milne biográfusa, Ann Thwaite mondta a BBC-nek, elfogadta, hogy az apja valójában nagyon szerette őt, arról pedig, hogy mi fog történni, fogalma sem volt.
1981-ben Christopher Milne leplezte le a londoni állatkertben azt a medveszobrot, amit az apja tiszteletére állítottak, részt vett a Százholdas Pagonyt ihlető birtokon található híd felújításáért indított kampányban, és támogatta, hogy az ashdowni erdőben emlékművet emeljenek az apjának és E. H. Shepardnek. Úgy vélte, a Micimackó Milne részéről afféle kísérlet volt arra, hogy kapcsolatot kezdeményezzen vele: apám író volt, és mivel nem igazán tudott a fiával játszani, az erre irányuló vágyát máshogyan elégítette ki, úgy, hogy róla írt. Élete végén mintha megbarátkozott volna vele, hogy ő az irodalom történetének leghíresebb igazi fiúja.
