Mitől lesz láthatatlan egy almatorta?
Újra felkapottá vált a közösségi médiában egy látványos étel, amely valójában régi klasszikusnak számít. A láthatatlan almatorta – franciául gâteau invisible aux pommes – különleges megjelenésű sütemény: elkészítése maszatos és koszolós, kész állapotában viszont elegáns, misztikusan szabályos és szabálytalan egyszerre.
A sütemény sokak számára a sharlotkára vagy charlotkára hasonlít, amelyet egyesek orosznak, mások lengyelnek tartanak. A kettő valójában rokon: a francia változat lágy palacsintatésztát, az orosz pedig piskótatésztát használ a sok alma összeragasztására. A lényeg mindkettőben ugyanaz: a rengeteg almaszeletet lágy kötelék tartja össze. Sokan úgy fogalmazzák meg, hogy az alma tűnik el a tésztában a lassú sülés során, mások szerint inkább a tészta tűnik el az almában, és a végeredmény olyan, mintha egybesült almaszeleteket ennénk.
A sharlotka név a Charlotte-ból származik, amelyen ma a szépen kirakott, kerek, babapiskótás desszerteket értjük. A 18–19. század fordulóján tevékenykedő francia szakács, Marie-Antoine Carême már többféle piskótás-pudingos édesség receptjét leírta, amelyek a mai angol trifle-ök és kenyérpudingok rokonai. Ezek hideg, egymásra rétegzett, előkészített száraz és nedves alapanyagok egyvelei voltak, és régebben maradék száraz kenyérrel is készítették őket – a mákos guba őse is efféle desszert.
Az angol konyha régi receptkönyveiben is találni hasonló édességeket, a 18. század végén például párolt almát rétegeztek morzsával és tojással. Carême a maga idejében charlotte russe-nak vagy parisienne-nek nevezte az ételt, ami a kor erős francia–orosz kulturális összefonódásai miatt nem meglepő – a gasztronómiában sem egyedi jelenség ez, elég csak az orosz Olivier-salátára gondolni, amelyet nálunk franciasalátának hívnak.
A krémes, piskótás vagy kenyeres, gyümölcsös rétegzett desszertekből idővel gyors, kevert sütemények alakultak ki: a krém és a száraz piskóta egyvelegét egyetlen kevert tészta váltotta fel, a gyümölcsök aránya pedig megnőtt. Egyes feltételezések szerint az egyszerűsítést a folyton dolgozó szovjet anyák végezték el, de ezt senki sem bizonyította. Az is lehet, hogy a gyümölcsös piskóták kimaxolásáról van szó, vagy a francia tejpiték, a clafoutis-k gyümölcs–tészta arányainak megfordításáról.
Bár ízre és állagra egyértelműnek tűnik, hogy a sharlotkák és a láthatatlan francia almatorták rokonok, a fellelhető források szerint utóbbit egy blogger találta ki. Az angol nyelvű interneten szinte biztosan David Lebovitz, az Egyesült Államokból származó, Franciaországban élő cukrász-blogger tette népszerűvé. A korábbi receptek kerek tortaformában sütötték, ő viszont téglaformába tette, amitől még látványosabbá váltak a tészta–alma rétegek, bár az ízén ez nyilván semmit sem változtatott.
Akár a szláv, akár a francia irányba indulunk el, ez egy olyan sütemény, amellyel kevés energiával lehet nagyon látványos eredményt elérni. Igaz, muszáj hozzá meghámozni és legyalulni egy kiló almát, utána már csak keverni kell, tehát nem bonyolult. Nagyon kevés cukorral és minimális mennyiségű liszttel készül, így voltaképpen diétásnak is nevezhető. Minden repertoárba kell egy almás pite, és egy olyan süteményrecept is, amikor épp nincs energiánk mindarra, amit az almás pite megkövetel, mégis olyasmit szeretnénk.
Az elkészítéshez 1,5 kilogramm almára, fél citrom levére, a tésztához pedig 30 gramm vajra, fél teáskanál sóra, 50 gramm cukorra, 3 tojásra, 130 gramm lisztre és 120 milliliter tejre van szükség. A sütőt 180 fokra kell előmelegíteni. Az almát meg kell hámozni, és gyalúval vagy éles késsel nagyon vékony szeletekre vágni, majd friss citromlével összekeverni. Külön tálban felolvasztjuk a vajat, hozzákeverjük a cukrot és a sót, beleütjük a tojásokat, simára keverjük, majd a lisztet és a tejet is hozzáadva újra simára keverjük. Ezután az almaszeletekkel összeforgatjuk, ügyelve arra, hogy minden szelet közé kerüljön a tésztából.
Egy tégla alakú, nem kapcsos sütőformát sütőpapírral kell kibélelni – kapcsos formából ugyanis kifolyik alul a tészta. Az almás keveréket egyenletesen elterítjük a formában, rétegenként kicsit lenyomkodva, hogy az almaszeletek amennyire lehetséges egyenletesen feküdjenek egymáson. Ezután a sütőben körülbelül egy – egy és egynegyed órán át sütjük, tűpróbával ellenőrizve, hogy elkészült-e. Tálaláshoz egy tálcára kiborítjuk, a sütőpapírt lehúzzuk róla, és hogy szépen szeletelhető legyen, teljesen ki kell hűlnie. David Lebovitz sós karamellöntetet készít hozzá, de savanykás kíséret – akár egy kanál görög joghurt – is kiválóan illik mellé.
