Kázmér és Huba alkotója sosem akart pólót, bögrét, filmet vagy csecsebecsét

Kázmér és Huba alkotója sosem akart pólót, bögrét, filmet vagy csecsebecsét

által K Sandor

Soha nem lesz póló, bögre vagy film a Kázmér és Hubából – az alkotó ezt így akarta

„Ki hinne egy kisgyerek és az ő tigrisének ártatlanságában, ha pénzt keresne a népszerűségéből azzal, hogy túlárazott csecsebecséket árul, amikre senkinek sincsen szüksége?” – fogalmazott Bill Watterson, a Kázmér és Huba (eredetileg Calvin & Hobbes) című képregény alkotója. A szerző évtizedekig ellenállt annak, hogy szellemi termékéből fizikai termékek készüljenek.

A szinte teljes ismeretlenségben élő, interjút csak ritkán adó Watterson képregénye mindössze tíz évig futott, de a mai napig nem készült belőle sem animációs, sem élőszereplős film. Hivatalosan nem lehet ruhákat, matricákat, bögréket, mintás ágyneműhuzatokat, tapétákat vagy gyerekágyakat venni a főszereplőkkel – ha mégis léteznek ilyenek, azok engedély nélkül készültek.

A Kázmér és Huba főszereplője egy hatéves kisfiú és képzeletbeli barátja, egy megelevenedő plüsstigris. A fiú olyan, mint egy dacos hatéves, a tigris a cimborája, a szülők pedig tűrik az egészet. A munka minden egyes részét Watterson végezte: ő írta, rajzolta és színezte a képregényeket.

A sorozat 1985 és 1995 között futott. Az elején még csak néhány amerikai lapban jelent meg, az első év végére azonban szenzáció lett belőle, részben azért, mert egyre több lapba jutott el. Ennek technikai hátterét a Universal Press Syndicate ügynökség biztosította, amely megállapodásokat kötött egyre több amerikai lappal.

Wattersont karrierje elején több ügynökség is visszautasította. Amikor a Universal Press Syndicate szerződést ajánlott neki, saját állítása szerint jobban aggódott a bukás, mint a siker miatt, ezért nem foglalkozott különösebben azzal, hogy a szerződés alapján az ügynökség kapta meg a jogokat ahhoz, hogy a képregényből márka legyen.

1995-ben, a sorozat megszűnésének évében jelent meg egy tizedik évfordulós album, amelyben Watterson részletesen beszélt a folyamatról. „Valószínűleg én vagyok az egyetlen rajzoló, aki utálta a képregényének sikerét” – írta. Bár a szerződés szerint nem volt szükséges a jóváhagyása ahhoz, hogy Kázmér és Hubá-s termékek árasszák el a polcokat, mindvégig tiltakozott. Az eredmény az lett, hogy sok bolt engedély nélkül árulta ezeket a termékeket, amelyekből sem ő, sem az ügynökség nem látott bevételt.

1990-ben odáig fajult a helyzet, hogy Watterson felvetette: felmond és abbahagyja a rajzolást. Állítása szerint a szerződés feltételei annyira előnytelenek voltak, hogy az ügynökség egyszerűen lecserélhette volna egy csapat névtelen rajzolóra, és a sorozat ment volna tovább a régi név alatt. Watterson végül mégsem mondott fel, a Universal Press Syndicate pedig újratárgyalta a feltételeket, és a termékek joga visszaszállt a készítőre. Ő azonban soha nem élt ezzel a lehetőséggel.

A tizedik évfordulós album szerint ennek több oka is volt. Watterson úgy vélte, az ilyen termékek piacra dobása önkéntelenül is csökkenti az eredeti szellemi termék értékét, az embereknek pedig elegük lenne a Kázmér és Hubából, ha mindenhol azt látnák maguk körül. Azzal is baja volt, hogy ha például Kázmér pólóra vagy bögrére kerül, ott már egy teljesen más formátumnak kell megfelelnie, ami távol esik egy újságban megjelenő képregénytől. Nem akarta azt sem, hogy rajzfilm készüljön belőle, és Hubának szinkronhangja legyen, ami a karakter valóságát teljesen megváltoztatná.

Az sem vonzotta, hogy a termékeket felügyelni kell, és hirtelen egy vállalat élén találná magát, nem pedig egy asztal fölött, ahol egyedül készíti a képregényeit. Szerinte épp elég munkát rakott abba, hogy a karakterei hitelesek legyenek, a történetek az életről beszéljenek, a gondolatai pedig eredetiek maradjanak. Ha egy vállalatot kellene felügyelnie, a gondolatok helyét átvette volna a profitorientáltság. „Azok a képregényesek, akik azt gondolják, hogy komoly művészeknek tartják őket, miközben a karaktereikkel alsógatyákat árulnak, csak áltatják magukat” – írta. Tudta, hogy ezzel dollármilliókat veszített ő is és az ügynöksége is, de ez egyszerűen nem érdekelte.

Voltak azért próbálkozások. A Mental Floss 2013-ban rákérdezett arra a városi legendára, amely szerint Watterson ohiói házához egyszer minden bejelentés nélkül megérkezett egy doboz Huba plüssfigura, ő pedig válaszul felgyújtotta az egészet. „Csak a fejem gyulladt ki” – tisztázta a szerző. Elismeri, hogy vizuálisan lenyűgöző munkára képes a Pixar, de ez nem változtatta meg a döntését, hogy soha ne készüljön film a műveiből. Azzal viszont nem tud mit kezdeni, hogy rengeteg matrica, póló és egyéb tárgy készült a pisilő Kázmérról, ami Watterson egyik eredeti rajzának hangsúlyos megmásítása. Csak viccelni tud vele: egy korábbi interjú végén bevallotta, hogy ha az emberek a képregényét elfelejtik is, az a matrica lesz a belépője az örökkévalóságba.

Ezt is kedvelheted