A legfélelmetesebb dolgok a családon belül történnek
Paul Murray vaskos regényében egy átlagosnak tűnő, négytagú ír család története bontakozik ki, amely a 2008-as gazdasági válság miatt nehéz pénzügyi helyzetbe kerül. A Barnes család megélhetését biztosító autókereskedés egyre kevésbé jövedelmező, és a csőd szélére jut. Ahogy azonban haladunk előre a történetben, kiderül, hogy az anyagi probléma a legkevesebb: annyi fájó titokra és eltemetett emlékre derül fény, hogy a családi idill lassan felbomlik, és előkerülnek a múlt sötét árnyai.
A válság nemcsak a kamaszkor útvesztőiben járó, tizenhét éves lányukat, Casst viseli meg, hanem tizenkét éves fiukat, a magányos PJ-t, és természetesen a szülőket is. A regényben mind a négy családtag egy-egy hosszú fejezetet kap, amelyben saját szemszögéből meséli el, hogyan éli meg a helyzetet. A lány elbeszéléseiből az útkeresés és egy mérgező barátság problémái rajzolódnak ki, a fiú mindent megtesz, hogy láthatatlanná váljon, ne zavarja a családot, de közben teljesen magára marad.
A két felnőtt hosszabb szólamaiban nemcsak a család jelene, hanem a szülők személyes múltja is kirajzolódik, sok erőszakkal, abúzussal és szerelmi bonyodalommal megspékelve. A férj, Dickie és a feleség, Imelda múltjába visszatekintő részek a legerősebb, legintenzívebb egységek, amelyek a nagyszülők történeteivel együtt háromgenerációs családregénnyé tágítják a könyvet.
Ahogy halad előre a történet, úgy válik egyre gyorsabbá és töredékesebbé. A négy nézőpont megmarad, de mindenki egyre rövidebb fejezeteket kap, és megszólalásaik egyes szám második személyben fogalmazódnak meg. A szöveget egyre inkább áthatja valamiféle nyugtalanító szorongás. A pénztelenség és a gazdasági válság hatásai csak a bonyodalom kezdetét jelentik, ahol lehull az álca, a korábbi – talán csak látszólagos – családi idill darabokra hullik, és egyre élesebben rajzolódnak ki a családtagok közötti konfliktusok.
Miközben a hősök személyes nehézségekkel küzdenek – legyen szó hűtlenségről, társtalanságról, homoszexuális vágyakról vagy a továbbtanulásról –, szélesebb társadalmi problémák is felszínre kerülnek: a klímaváltozás, az arra való felkészülés, valamint a generációs ellentétek. Murray mindezt úgy szövi a történetbe, hogy a regény nem válik tézisregénnyé vagy puszta társadalmi látleletté. Az író ereje a karakterek árnyaltságában, az egyéni beszédmódok megteremtésében és a filmszerűen eleven jelenetekben rejlik. A regény motívumrendszere is gazdag: a méhek és a címben megidézett méhcsípés, a vörös és szürke mókusok, valamint az egyre fontosabbá váló erdei ház visszatérő elemek, amelyek a történet előrehaladtával mindig újabb jelentésekkel gazdagodnak.
A négy ember legnagyobb tragédiája, hogy hiába élnek családban, mindannyian magányosak, nem tudnak kapcsolódni egymáshoz. Talán éppen azért nem, mert nem merik elengedni a rájuk ruházott szerepeket: nemcsak a szülők, hanem a lassan felnőtté váló lányuk sem. PJ talán igen, de arra, hogy rá figyeljen, senkinek nem marad energiája. A felnőtt élet alakoskodás és hazugság – legalábbis ez rajzolódik ki a szereplők történetéből: „Rájött, hogy az egész világot az ilyesféle élethez szabták. A világ egy gépezet, amelynek elsődleges célja, hogy fenntartsa és újratermelje ezt a típusú életet – a felnőtt, normális életet.”
Murray nem von le tanulságokat, nem értelmez helyettünk semmit, meghagyja a csupasz történetet, és ránk bízza, mit kezdünk vele. Alapvető többszólamúsága miatt nem tartogat egyetlen igazságot, mert mindenkinek igaza van a maga módján. A regény nem ítélkezik: a borzalmakat, a gyászt, a fájdalmat és az erőszakot megrázó, mégis hétköznapi természettel ábrázolja. Ettől az olvasó is közelebb kerül a szereplőkhöz, és olyanokat is megért, akiket korábban talán elítélt volna.
Hogy mi lesz a Barnes család sorsa, nem derül ki, nyitva marad a befejezés: egy iszonyatosan feszült, sötét és vészjósló tetőponti jelenetben engedi el a kezünket az író. A felgyülemlett feszültség nem oldódik, hanem napokkal az olvasás után is velünk marad. A méhcsípés egy visszafogott, felső középosztálybeli család történeteként indul, a végére azonban görög sorstragédiává válik, amelyben mindenki rohan az elkerülhetetlen végzete felé. A zárlatban sem kapunk választ arra, hogy képes lehet-e a szeretet az utolsó pillanatban megmenteni mindenkit, vagy épp a szeretet nevében követjük el a legnagyobb hibákat. Arra azonban egész biztosan válaszol, hogy a család nemcsak menedék és biztonságos fészek, hanem sokszor a legsúlyosabb sérülések forrása is.
Paul Murray: A méhcsípés. Fordította: Bartók Imre. Jelenkor, 2026, 6999 Ft.
