„Keményen dolgozó kisemberek” és a hatalom narratívája
Orbán Viktor 2015-ös évértékelője során egyetlen kifejezés szinte azonnal ráégett a közvélemény emlékezetére: „keményen dolgozó emberek”. Ez a kifejezés akkor a rendszerváltás korábbi veszteseit, bérből élő magyarokat és a fizikai munkát végzőket hivatott megszólítani. Bár elsőre ártatlannak és átfogónak tűnt, a retorikai konstrukció mögött rejtett üzenetek húzódtak meg.
A „keményen dolgozó magyar” azonban nem maradt meg ott, ahol megszületett. Rogán Antal, a politikai kommunikáció mesterdiplomása, azonnal továbbcsavarta a narratívát, és a „keményen dolgozó kisemberek” kifejezéssel rukkolt elő Baló György műsorában. Ennek a változatnak a hátsó szándékai finoman, de érezhetően átszövik az egész diskurzust, hiszen a paternalizmus árnyalata is megjelenik benne. A hatalom megbélyegző és egyszerűsítő, de egyben megszépítő perspektívája áthatotta ezt a fordulatot, amelyet Kocsis Máté később maga is kritizált, mikor a „kisemberezést” egyenesen a diktatúrák lehangoló örökségének nevezte. Ez a kifejezés így végül eltűnt a politikai nyelvezetből, de tanulsága egyértelmű: világosan bemutatja, hogyan tekint a hatalom az ország sokat dolgozó állampolgárokra.
„Igényes újságírók a másik oldalon” – a botrány, amely megrengette a jobboldali médiát
2019-ben Varga István neve beégett a politikai szféra emlékezetébe. Az egykori MDF-es politikus, aki a KESMA, vagyis a kormányközeli, gigantikus médiabirodalmat felügyelő szervezet alapítványának volt a vezetője, egyetlen mondattal vert éket saját oldalának médiagépezetébe. Egy békéscsabai interjúban kijelentette, hogy a jó írásokat és kitűnő újságírókat jobbára a baloldali, kormánykritikus lapokban látja.
Az interjút követő hullámverések azonnal elérték a legmagasabb szinteket. Ez a kijelentés nemcsak az ő lemondását eredményezte, hanem egyúttal gyújtópontja lett annak, hogyan tekintett a kormányzati apparátus a saját médiaeszközeinek működésére. Varga sorsa egy tipikus történetté vált: a rendszer nem tolerálta az őszinte önkritikát. Ezért a jobboldal egyik kínos pillanata rámutatott arra is, milyen minőségi válság jellemzi az átgondolatlan politikai és médiairánymutatásokat.
Két idézet, két tükörkép
A „keményen dolgozó kisemberek” paternalista és leegyszerűsítő narratívája, valamint az „igényes újságírók a másik oldalon” őszinte, kritikus megjegyzése egyaránt időtálló emlékeztetők arra, hogyan bánik egy hatalmi gépezet a saját nyelvi fegyvertárával és önellenőrzési mechanizmusával. Az egyik zavarba ejtő módon felnagyítja és romantizálja az állampolgárok szerepét, míg a másik az igazság fájdalmas, belső megnyilvánulásaként vág bele a rendszer szövetébe.
