A bennfentes kívülálló, aki két kultúra között lebeg
„Szörnyű volt” – így emlékezett vissza David Szalay a Guardiannek a 2016-os Booker-ceremóniára, ahol Minden, ami férfi című könyve a díj rövidlistájára került. Az esemény alatt folyamatosan azon gondolkodott, hogy vajon neki kell-e majd a pódiumra lépnie. Végül Paul Beatty nyerte el a Bookert, Szalay pedig érezte, hogy megharapta a trauma ördöge.
Most azonban minden másképp történt. 2025. november 10-én Szalay Flesh című regénye elnyerte a Booker-díjat, amely 50 ezer fonttal (nagyjából 22 millió forint) jár. Korábban a díjat olyan neves írók nyerték el, mint William Golding, Salman Rushdie, Alice Munro és Philip Roth, 2015-ben pedig Krasznahorkai László is hazavihette a kitüntetést.
A londoni díjátadót követően Szalay megjegyezte, hogy amikor László elnyerte a Nobel-díjat, azt hitte, „a magyar írók kvótája nála landolt idén.” Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ő brit író, és számára is jelentős az idei év a magyar nevű szerzők számára.
Két világ és három összetevő
A Flesh című könyv kulcsfontosságú motívuma, hogy a két kultúra közötti ingázásra épül. Főszereplője, István, egy horvát határhoz közeli magyar városban nevelkedik, és titkos kapcsolatot alakít a szomszédasszonnyal. Egy halálos baleset után javítóintézetbe kerül, majd Irakba megy, végül pedig Londonban próbálkozik meg az életben. Először egy éjszakai lokálban dolgozik kidobóként, majd egy gazdag család sofőrje lesz, és a ház úrnőjével bonyolít viszonyt.
Szalay nem szolgált Irakban, de rövid ideig élt Libanonban, Dél-Magyarországon és Londonban. Jól ismeri a regény helyszíneit, de a Guardiannek azt nyilatkozta, hogy a Flesh nem önéletrajzi írás, bár a saját tapasztalatai tükröződnek a karakteren. „Azokban az évtizedekben, amikor Londonban éltem, mindig is azt éreztem, hogy kívülálló vagyok” – mondta. Magyar származású, de nem beszél túl jól magyarul, ami tovább fokozta a külsőségeit.
Szalay Oxfordban szerzett diplomát, majd telemarketing és értékesítési munkák után úgy döntött, hogy Magyarországon több időt tölt, hogy írásra fókuszáljon. Másfél évtizednyi magyarországi tartózkodás után úgy érzi, hogy jól él a honoráriumaiból, így az angol főváros mellett Magyarországot is mélyen ismeri.
A szürke zónák krónikása
Szalay eddigi pályafutásában a férfinarratíva és a szürke zónák nem újkeletű témák. 1974-ben született Québecben, és a Telegraph 20 legígéretesebb brit szerzője közé választotta 2010-ben. A Flesh a hatodik kötete, és több mint 20 nyelven elérhető. Korábbi műveiből a BBC is készített rádiójátékokat.
Debütáló regénye, az A London and the South-East egy pszichoaktív szerek ködén keresztül felnövő férfi életét követi, míg az Az ártatlanság a sztálinizmus időszakából való mindennapjait mutatja be. Szalay elmondása szerint történetei soha nem csupán fikciók, hanem személyes tapasztalatok, hallott történetek és a saját fiktív elemek keverékei. „Ezek a három összetevő mindegyik szövegemben megtalálható” – mondta.
Hajnal, lustaság és magány
Szalay nem rajong a hangoskodó vonatokért, mert az elmélyült munkához magányra van szüksége. Az írói rutinjának legértékesebb órái reggel korán kezdődnek. Kamaszként sokat olvasott, de mostanra a klasszikusokat újra felfedezi. Az A Gyűrűk Ura unalmas volt számára, de Tarkovszkij André Rubljovját nem tudja megunni.
A 2025-ös Booker-díjat elnyerő regény – amelyet a Libri gondozásában Barabás András fordításában lehet majd magyarul is olvasni – a jelenkor kihívásait és a modern melankóliát öleli fel, Szalay szellemi öröksége pedig továbbra is komoly hatással bír a kortárs irodalomra.
Forrás: telex.hu/karakter/konyvespolc/2025/11/11/david-szalay-booker-dij-flesh-portre
