A szörnyetegkutatás, ami traumatizálta az árva gyerekeket
Az utókor a „szörnyetegkutatásként” emlegeti azt a kísérletet, amely során az Iowai Egyetem kutatói árva gyerekeket próbáltak rávenni a dadogásra. A kísérlet célja az volt, hogy feltárja a dadogás kialakulásának okait, ám a valóságban mindössze traumát okozott a résztvevő hat gyermek életében. Az Iowai Egyetem körüli 1939-es események következményeként az érintettek évtizedekkel később pert indítottak az intézmény ellen, amelynek során élethosszig tartó pszichológiai problémákról számoltak be.
Wendell Johnson és a dadogás kutatása
Wendell Johnson, aki maga is dadogott, a harmincas évek elismert kutatójaként fogott hozzá a problémához. Az Iowai Egyetemen tanulta meg az angolt és a pszichológiát, és szenvedélyesen kutatta a beszédproblémákat. Kísérletei során nem volt szokatlan, hogy extrém módszereket alkalmazott, mint például vérminták vétele vagy elektrosokk alkalmazása, hogy kiderítse, milyen hatással vannak a különféle stresszfaktorok a beszédhibákra.
A kísérlet részletei és etikai aggályai
1938-ban Johnson és Mary Tudor, a klinikai pszichológia szakos hallgatója, döntöttek arról, hogy az árvaházba élő gyerekeken végzik el a kísérleteiket. Az árvaházban több mint hatszáz gyerek élt, akiket az országos háborúk következtében veszítettek el szüleik. A kísérlet elkezdésekor az alanyokat két csoportra osztották. Az egyiken a dadogás elkerülésére ösztönözték őket, míg a másikon a szakemberek folyamatosan azt hangsúlyozták, hogy beszédhibásak.
A pszichológiai nyomás és megszégyenítés hatására a gyerekek beszédhez való viszonya drámaian megromlott, sokan szorongani kezdtek, és az iskolai teljesítményük is visszaesett. Jellemző, hogy az utasítások hatására olyan gyerekeknél is beszédproblémák jelentkeztek, akik korábban nem tapasztalták ezeket.
A kísérlet következményei
A kísérlettel 2003-ban az érintettek pert indítottak az Iowai Egyetem ellen, amely végül 900 ezer dollár kártérítést fizetett a felpereseknek. Az egyik felperes, Mary Korlaske elmondta, hogy a kísérlet drámai módon tönkretette az életét, míg mások mentális problémákkal küzdöttek évtizedeken át.
Wendell Johnson életpályája és a kutatás utóhatásai
Johnson karrierjének az események nem ártottak, sőt, a beszédzavarok kutatásának elismert szakértőjévé vált. 1943-tól 1955-ig az Iowai Egyetem beszédklinikájának igazgatója volt, számos könyvet és tudományos cikket publikált. Az intézet, amelyben dolgozott, a mai napig viseli a nevét, így biztosítva Johnson örökségét a tudományos közösség előtt.
A kísérlet súlyos etikai dilemmákat vetett fel, hiszen a korabeli tudományos normák és eljárások messze elmaradtak a mai elvárásoktól. A jogi következmények és a kutatás elszigetelése a résztvevőktől az etikai felelősség kérdését sürgeti, amely napjainkban egyre fontosabbá válik a tudományos közösségben.
