Trükkök és fohászok a pucolható házi sült gesztenyéhez
A sült gesztenye illata az első igazi hidegekkel együtt jelenik meg a nagyobb városok zsúfoltabb negyedeiben, és szinte mindenkiben felidéz valamilyen emléket. Sokan gyerekkorukban nyafogtak szüleiknek egy zacskó sült gesztenyéért, vagy épp most szívják a fogukat, amikor a saját gyerekük kér belőle, és meglátják, mennyibe kerül öt-tíz darab az utcai árusnál.
Az élmény még akkor is megéri, ha az ember fagyos kézzel pucolgatja a tűzforró gesztenyéket, megégeti az ujjait, majd a száját is – néhány édeskés, füstízű falatért cserébe. Kézenfekvőnek tűnik megvenni a piacon a nyers gesztenyét, hazavinni és megsütni, hiszen olcsóbb, mint az utcán vásárolni. A folyamat azonban sokkal macerásabb és rizikósabb, mint elsőre gondolnánk.
Előfordul, hogy az ember mindent a leírások szerint csinál, mégis pucolhatatlan lesz a gesztenye. Ezt valószínűleg lehetetlen teljesen kiküszöbölni, mert a trükkökön túl minden magán a gesztenyén múlik. Érdemes mégis nekivágni: jó minőségű gesztenyével a jól pucolható eredmény sem elérhetetlen cél.
Elsőként ép héjú, fényes, nem száraz gesztenyéket kell venni, és nem sokáig tartogatni, hanem azonnal megsütni. A gesztenye a pürén túl sokféleképpen felhasználható: jól megy húsokhoz, például pulyka töltelékébe, de passzol sütőtökhöz, gombához és birsalmához is. Gesztenyemasszát is lehet belőle készíteni: ehhez valamilyen édesített lével – vízzel, borral vagy tejjel – kell felönteni, hogy épp ellepje, puhára főzni, majd turmixolni.
A legismertebb házi gesztenyesütős módszerek kétlépcsős sütést javasolnak: először főzni vagy áztatni kell a gesztenyéket, majd azután sütni. Kertes háznál érdemes parazsat használni, házi körülmények között pedig egy vasserpenyő segít. Bolondbiztos módszer nincs: minden öt darabra jut legalább egy rossz, pucolhatatlan példány, de a hetvenszázalékos sikeraránynak már örülni lehet. Ezért mindig érdemes kicsit többet venni, mint amennyit megenni tervezünk.
A gesztenyéket deszkára fektetve, recés élű kenyérvágó késsel vagy kicsi, éles, hajlított pengéjű késsel kereszt alakban be kell metszeni a héját a domborúbb oldalán, ügyelve arra, hogy a belsejébe ne vágjunk bele. Ezután annyi hideg vízbe kell áztatni, hogy bőven ellepje – minimum egy órára, maximum egy éjszakára.
A sütőt 220 fokon elő kell melegíteni úgy, hogy egy vaslábast vagy serpenyőt is beteszünk, és a sütővel együtt felforrósítjuk. Ha a sütő és a serpenyő felmelegedett, a gesztenyéket szárazra töröljük, és vágott felükkel felfelé egyenesen a forró serpenyőre rakosgatjuk – óvatosan, mert az edény forró. 25-30 percig sütjük őket, a cél, hogy kis virágként kinyíljanak a bevágott keresztnél. Ekkor kivesszük őket, és vastag konyharuhába vagy erősebb papírzacskóba csomagoljuk tíz percre.
Ezután jöhet a pucolás, mély hasi légzéssel és nyugodt körülmények között, mert a letapadó belső héjak kiborítók tudnak lenni. Előbb kissé megroppantjuk az egészet, mint amikor főtt tojást pucolunk, aztán elkezdjük leszedegetni a külső, és ha rátapadt, a belső héját is. A kis hámozókés jó segítség: amelyik gesztenye nem hámozható, vagy csak a külső héja jön le, azt is fel lehet lazítani a kis kés hegyével. Ha csak darabokban hámozható, az sem baj: így is ugyanolyan finom, és ha massza lesz belőle, akkor végképp mindegy.
Ha nem azonnal esszük meg, kevés olvasztott vajba forgathatjuk, hogy ne száradjon ki fogyasztásig – de tűzforrón a legjobb.
