Horvátország legismertebb kanyonja és elfeledett múltja
A tengerpart mentén szeszélyesen elnyúló Velebit-hegylánc nem csupán a természeti szépségeivel, hanem a hozzá kapcsolódó történetekkel is elvarázsolja az oda látogatókat. A Paklenica Nemzeti Park mélyére hatoló utazás során nemcsak lenyűgöző tájakkal találkozhatunk, hanem azokkal az emlékekkel is, amelyek a múltból ma is visszhangoznak. A ’60-as évek Winnetou-filmjeinek forgatási helyszíne a környék, ahol a zord sziklák között német és horvát alkotómesterek keltették életre Karl May indiánregényeinek apacsait.
Túra a Sveto Brdo és Vaganski vrh csúcsaira
Egy laza tengerparti túra? Gondolnád. Pedig a Sveto Brdo (Szent Domb) és a Vaganski vrh (1757 méter) felfedezése éppen az ellenkezője. Az útvonal jellemzően meredek, göröngyös, és olyan kilátást nyújt, amelyet nehéz szavakba önteni. A helyi túravezetők, mint például a sziklákra termett Iva, a nehezebb szakaszokat érdemes terepjáróval lerövidíteni, hogy az időnk elég legyen a panorámás csúcsokra.
Már az első emelkedők között érezhető, hogy ez a táj nem engedi könnyen magát. Az elpusztult erdőket pótló gyepes platón kapaszkodva hamar világossá válik: a természeti szépségért keményen meg kell küzdeni. Ahogy a hátunk mögött kibontakozik a tenger és a szigetek látványa, úgy lesz minden lépés örömteli. A Dušice menedékházból, ahová reggel pihenni ülünk be, már jól látszik a Sveto Brdo gerince – de az oda vezető út minden, csak nem könnyű.
A hegycsúcsok panorámája és mitológiája
A Sveto Brdo nevét a tetején álló kereszt méltán igazolja, a Vaganski vrh viszont pogány (pagan) nevét tükrözi a hegyek visszafogott, nyers szépsége. A Velebit mint földrajzi értelemben vett horvát szimbólum egyszerre testesíti meg az ország kulturális gyökereit és nyers természeti erejét. A Sveto Brdo csúcsáról elénk táruló kilátás nem részesíti kegyben a véletlent: a tengeri széllel kiegészülő látvány az Appeninektől a Dinara vad gerinceiig mindent felölel. Innen keletebbre látszanak az ország legmagasabb pontjai, amelyek a határoknak is több értelmet adnak.
Nagy-Paklenica-völgy: a múlt és jelen találkozása
A hegylánc gerincén áthaladva a túravezetők által „a legszebb útvonal” címkével illetett ösvényen érkezünk meg a Vaganski vrhre, de a kaland ezzel korántsem ér véget. Itt jön el igazán a Nagy-Paklenica-völgy varázsa. A több száz méter mély kanyon sziklaperemén időzni olyan élmény, amit össze sem tudunk hasonlítani. A nevét a paklena nevű gyantáról kapó sziklák és erdei ösvények egyszerre tükrözik a természet teremtő vágyát és a szeszélyét. Szinte hallani az egykor itt rikoltozó indiánfilmek hangját és jeleneteit.
Az ereszkedés kihívásai és a természet tisztelete
A túra második napjának hangsúlya már inkább lefelé vezetett, a Krivi kuk nevű sziklanyúlványhoz érve pedig a kanyon legszűkebb részleteibe is betekintettünk. A történelmi örökségek árulkodnak mindent: Tito bunkerrendszere visszaránt a második világháború emlékeibe, ahol a természet és az ember harca kézzel tapintható. Az ösvények emlékeztetnek arra, hogy a természettel való együttélés sohasem volt híján konfliktusoknak.
Innen érdemes továbbgondolni, miért zarándokol évente emberek ezrei a Velebitbe? Nemcsak a múlt, hanem a jelen is itt társul a generációkon átívelő élményekhez. Vajon a természet eme monumentális csúcsai meddig őrzik meg ezt a kettősséget?
