Kormányrendelet bírósági értékelése: Kárpátaljai menekültek helyzete a Kúria előtt
A Magyar Helsinki Bizottság jogvédő szervezet úgy döntött, hogy a Kúria elé viszi azokat a bírósági ítéleteket, melyek elutasították a kárpátaljai menedékes családok támogatott lakhatásához benyújtott kereseteit. A szervezet álláspontja szerint a bíróság jogértelmezése vitatható, mivel nem felel meg a menedékesek ideiglenes védelmét garantáló követelményeknek.
A Fővárosi Törvényszék szerdán elutasította a Helsinki Bizottság keresetét, amely a 2024-re vonatkozó kormányrendelet ellen indult, mely legfőképpen a kárpátaljai menekültek problémáit célozta meg. A korábbi döntés szerint a magyar jogszabályok nem ellentétesek az uniós irányelvekkel, és az állam határozza meg, mi tekinthető Ukrajnában háborús területnek. Ennek értelmében azok a menekültek, akik nem ezekből a zónákból érkeznek, csupán méltányossági kérelem benyújtásával kaphatnak államilag támogatott szálláshelyet.
A bírósági döntések elindulása előtt a Magyar Helsinki Bizottság 84 kárpátaljai menekült – köztük 64 gyerek – ügyét képviselte, miután kérelmeiket elutasították a kormány által. 2024 augusztusában, a kormányrendelet életbe lépése után ezek a családok utcára kerültek, annak ellenére, hogy menedékes státusszal érkeztek Magyarországra.
A Fővárosi Törvényszék részéről megfogalmazott megállapítás alapján a magyar jogszabály nem ütközik az uniós előírásokba, ennek bizonyítékául az uniós jogi keretek értelmezésének céljait, a tagállamok széles mérlegelési mozgásterét és a többi tagállam gyakorlatát hozta fel a bíróság.
Ugyanakkor a Helsinki Bizottság vitatta a bíróság jogértelmezését, és kifejezte aggodalmát amiatt, hogy a magyar bíróság nem kérte a kérdés uniós bíróság elé terjesztését. A jogvédő szervezet hangsúlyozta, hogy a döntés valójában átírja az irányelv nyelvtani értelmezését, hogy a hazai jogi szabályozás legitimálható legyen. A bírósági eljárás nem csupán a Helsinki Bizottság által képviselt családok sorsáról szól, hanem egy átfogóbb kérdésről: vajon a háború elől menekülők valódi védelmet kapnak-e, vagy csupán formális jogállást, amely kevésbé nyújt segítséget számukra.
Az uniós védelemről szóló irányelv megfelelő értelmezése már a tárgyalások során is vitát váltott ki. A Helsinki szerint az irányelv alapján minden menedéket kérőnek automatikusan jár a lakhatás, függetlenül az egyéni körülményektől, míg a kormány jogi képviselői érveltek, hogy méltányossági döntések alapján határoztak. A kormány képviselői a más uniós tagállamok gyakorlatára is hivatkoztak, állítva, hogy ott is történtek szigorítások a menekültek esetében. A Helsinki Bizottság azonban kiemelte, hogy más országok ezt nem ilyen szigorú keretek között tették, hanem kidolgozták a rászorultsági rendszereket az érintettek számára.
A 2024 augusztusi jogszabály értelmében számos menekült kényszerült arra, hogy elhagyja addigi szálláshelyét. E rendelet legnagyobb mértékben a kárpátaljaiakat sújtotta, akik a háborút emlegetve fogalomként szerepelnek a kormány markáns politikai diskurzusaiban. A menekültek számára a kormány döntése után alig maradt választás: a visszatérés Ukrajnába vagy a külvilággal való érintkezés nélküli, elhagyatott utcákon való várakozás maradt azon reményekkel, hogy a sorsuk megoldódik.
A Népszava korábbi hírei szerint Pál Norbert, a menekültekért felelős kormánybiztos alatt 1486 méltányossági kérelemből 1202-t utasítottak el, anélkül hogy a kormány részletes indoklást biztosított volna. Időközben az is homályos maradt, hogy a rendelet mi alapján jelölte ki a háborús zónákat Ukrajnán belül, és miért maradtak le bizonyos területek a listáról. Az átalakított magyar menekültügyi rendszer további csonkítása érezhető, és reméljük, hogy a jövőben ezen ügyek rendezésére kidolgozott megoldások születnek.
