Átfogó javaslatcsomag a választási rendszer reformjára
A Nemzeti Választási Iroda idén a korábbiaknál jóval merészebb jogalkotási javaslatokat tett közzé a választások tapasztalatai alapján. Míg az elmúlt években ezek döntő többségükben technikai jellegűek voltak, a mostani csomag több érdemi változtatást is kezdeményez.
Kerülethatárok és jelöltállítás
Az egyik legváratlanabb javaslat szerint az Iroda venné át a kerülethatár-módosítás feladatát a parlamenttől. A szakma régóta független határkijelölő bizottság felállítását sürgeti brit mintára. Az Iroda mellett más intézmények, szakmai műhelyek és civil szervezetek is helyet kaphatnának a döntéshozatalban, és a helyiek beleszólását is biztosítani lehetne abba, melyik kerülethez kívánnak tartozni.
A javaslatcsomag nyíltabban kritizálja a jelöltállítással kapcsolatos visszaéléseket is. Eszerint a választópolgárok elsősorban elektronikus úton, a DÁP és az Ügyfélkapu+ felületén keresztül ajánlhatnának jelöltet vagy listát, illetve támogathatnának népszavazási kezdeményezést. Így a pártok nem férnének hozzá a jelöltet ajánló állampolgárok adataihoz. A javaslat ugyanakkor kampánytechnikai nehézséget okozhat, mert nehezebb a választókat ajánlási joguk gyakorlására rávenni, ha nem a standnál kell aláírniuk, hanem a telefonjukon kell ismeretlen felületeken barangolniuk. A szakértő szerint a rendszer toldozgatása helyett érdemes volna kivenni a választópolgárt a jelöltállítás folyamatából, és kauciót bevezetni: a jelölteknek vagy pártoknak a választás előtt néhány hónappal egy megfizethető összeget kellene letétbe helyezniük, amit a szavazatok legalább egy százalékának megszerzése esetén kapnának vissza.
Szavazás egyetlen jelölt esetén
Váratlan ötlet, hogy ne kelljen megtartani a választást, ha a jelöltek száma nem haladja meg a betölthető mandátumok számát. Az Iroda érvelése szerint a szavazás ilyenkor teljesen formális aktus, gyakorlati jelentősége nincs, hiszen egy szavazat is elegendő a jelölt megválasztásához. Ez jellemzően az önkormányzati választásokon fordul elő, ahol a 2024-es választáson összesen 1832 esetben kellett tét nélkül megtartani a voksolást.
Előidejű szavazás és megfigyelők
Az Iroda lehetőséget adna az előidejű szavazásra is: a szavazást megelőző időszakban bármely választópolgár leadhatná szavazatát a lakóhelye szerinti helyi választási irodában. Ez részben kiválthatná az átjelentkezéssel, külképviseleten vagy mozgóurnával szavazók számát, és mérsékelné a szavazatszámláló bizottságok választásnapi munkáját. Ugyanakkor felvetődik, mennyire tágítaná ez a választási visszaélések mozgásterét: amíg sok választópolgár él kiszolgáltatott körülmények között, nem mindegy, hogy egyetlen napjuk van a nyomás alatti szavazásra, vagy akár öt. Az ötletet érdemes széles körben megvitatni.
A javaslatok között megjelenik az a civil szféra által évtizedek óta szorgalmazott elképzelés is, hogy ne csak külföldi, hanem hazai civil megfigyelők is őrködhessenek a választás tisztasága felett, jogosítványaikat pedig úgy kellene kibővíteni, hogy a szavazókörökön kívül is felléphessenek a visszaélések ellen.
A levélszavazás kérdése
A javaslatcsomagnak van olyan pontja, amellyel érdemes vitába szállni: a levélszavazás megtartása, sőt óvatos kibővítése. Hat választás tapasztalata elegendő annak belátásához, hogy a levélszavazás nem alkalmas a tiszta választás lebonyolítására – még akkor is, ha vannak európai országok, ahol jók a tapasztalatok. A fő aggályok: a szavazólapot nem feltétlenül a választópolgár tölti ki, hanem rokona, szomszédja vagy politikai aktivista is hozzáférhet; a levélcsomagokat bárki begyűjtheti, célba juttathatja vagy megsemmisítheti; választásról választásra egyre több halott szerepelt a levélben szavazók névjegyzékén.
Az utóbbi probléma orvosolható volna, ha a külhoni magyar állampolgár regisztrációja nem maradna érvényes tíz évig, hanem minden választás előtt meg kellene erősítenie. A második ponton is lehetne segíteni, ha a törvény előírná a levélszavazat személyes postára adását vagy külképviseleten való leadását. Az első pont aggályai viszont lényegében kiküszöbölhetetlenek.
Jobb megoldásként merült fel, hogy ha a világ bármely településén legalább száz magyar állampolgár kérvényezné, az Iroda köteles legyen helyben lebonyolítani a szavazást, épp úgy, ahogy ma a külképviseleteken zajlik. Így ugyanúgy helyben szavazhatnának a székelyudvarhelyi, mint a Liverpoolba szakadt magyarok. Az ellenérv legfeljebb a költségessége lehet, de ha a távszavazás egyenlősége, általánossága és titkossága ezzel a módszerrel biztosítható a leghatékonyabban, néhány milliárd forintos többletköltség nem lehet akadály.
A választási rendszer részleteiről higgadt szakmai vitát kell folytatni mielőbb, és legfőképp mielőtt bármilyen döntés megszületik.
