Kitalált járvánnyal mentettek zsidókat egy római kórházban
A második világháború idején a zsidók mentésében részt vevőknek nagy leleményességre és kockázatvállalásra volt szükségük. Egy római kórház orvosai több tucat zsidó menekültet fogadtak be, és hogy elkerüljék a razziát, azt találták ki, hogy betegeik egy halálos és ragályos kórban, az úgynevezett K-szindrómában szenvednek.
Benito Mussolini fasiszta rendszere erősen korlátozta Olaszország zsidó állampolgárainak jogait, de amíg a németek nem szállták meg az országot, nem került sor nagy létszámú deportálásra vagy kivégzésre. 1943 szeptemberétől ez megváltozott: a németek bábjának tekinthető Mussolini-kormány elrendelte az olasz zsidók letartóztatását és deportálását a közép- és közép-kelet-európai koncentrációs táborokba. Becslések szerint 1945 márciusáig mintegy tízezer zsidót hurcoltak el, közülük nagyjából ezren tértek haza a háború után.
1943. október 13-án egy náci alakulat razziát tartott egy római zsidó gettóban. A gettótól néhány száz méterre, a Tiberis folyó egy kis szigetén működött az egyházi kezelésben álló Fatebenefratelli Kórház. Az intézményt Giovanni Borromeo vezette, aki nyíltan megtagadta a fasizmust, és korábban is segített jogfosztott zsidókon: hamis papírokkal alkalmazta Vittorio Sacerdotit, akit vallása miatt bocsátottak el előző állásából. Borromeo a kórház alagsorában rádió adó-vevőt is üzemeltetett, amelyen más ellenálló csoportokkal tartotta a kapcsolatot. A kórház a Vatikán védelme alatt álló, különleges jogállású területnek számított, ami némi mozgásteret biztosított számára.
A razzia kezdetén a kórház kinyitotta kapuit, és minden menekülőt befogadott, bár Borromeo tisztában volt vele, hogy hamarosan náluk is megjelennek a nácik. Ekkor állt elő Sacerdoti és egy másik orvos, Adriano Ossicini azzal az ötlettel, hogy az aznap beérkezett emberek mind a betegeik, akik a rendkívül fertőző és halálos K-szindrómában szenvednek.
Ilyen betegség valójában nem létezett, a név maga is fricska volt a nácik felé. A névadó Ossicini a K betűvel két gyűlölt és rettegett alakot idézett meg: Albert Kesselringet, a római náci csapatok parancsnokát és Herbert Kapplert, a Rómában székelő német biztonsági szervezetek vezetőjét, aki később a város rendőrfőkapitányaként egy megtorló akciót is levezényelt. Egy másik elmélet szerint a K Robert Koch német mikrobiológusra utalt, aki azonosította a tuberkulózist okozó baktériumot. A tbc meglehetősen ismert volt Olaszországban, és a kórház dolgozói ehhez hasonló tüneteket találtak ki a kamu betegséghez.
Az orvosok felkészítették a menekülteket arra, hogy milyen szerepet kell eljátszaniuk. Külön kórtermet rendeztek be a kitalált történet szerint K-szindrómás betegek számára, és arra kérték őket, hogy ha náci katona közeledik, kezdjenek heves köhögést imitálni. Emellett különféle gépekre kötötték őket, és a közelükben orvosi eszközöket, gyógyszereket helyeztek el.
Amikor megérkeztek a katonák, az orvosok közölték velük, hogy K-szindrómás betegeik vannak, a kór pedig rendkívül fertőző neurológiai betegség, amely görcsökkel, bénulással és halállal jár. A terv működött: a nácik nem akartak ilyen ijesztő betegség közelébe menni, és be sem léptek az épületbe. „A nácik azt hitték, hogy ez rák vagy tuberkulózis, és futottak, mint a nyulak” – emlékezett vissza Sacerdoti 2004-ben.
A katonák elvonulása után az orvosok tudták, hogy a védelem nem tart sokáig, ezért a kórházat működtető rend papjainak közreműködésével más búvóhelyeket kerestek a rejtegetetteknek. Halottá nyilvánították őket, hamis papírokat szereztek nekik, és több tucat menekültet helyeztek el máshol. Amikor 1944 májusában már nem tudták megállítani a kapuban a razziára érkező egységeket, már csak öt lengyel zsidót találtak ott, ők is életben maradtak, és egy hónappal később, Róma felszabadulásakor elengedték őket.
A zsidó gettóból 1943. október 16-án összesen mintegy ezer embert vittek el, többségüket Auschwitzba deportálták, és csak kevesen tértek vissza közülük. Arról megoszlanak a vélemények, hogy a K-szindrómával hány embert sikerült megmenteni: Sacerdoti 2004-ben 45 főről beszélt, más becslések 25 és 100 közötti számokat említenek. Az biztos, hogy akik bejutottak a kórházba, elkerülték a haláltáborokat.
Borromeót kiállásáért az olasz kormány többször is kitüntette, majd halála után több évtizeddel a Jad Vasem Intézet posztumusz a Világ Igaza címmel tüntette ki. Ezt a kitüntetést azok a nem zsidó személyek kaphatják, akik életük kockáztatásával mentettek zsidókat a holokauszt alatt. 2016-ban maga a kórház is elismerésben részesült: a Nemzetközi Raoul Wallenberg Alapítvány Az élet háza címmel tüntette ki az intézményt.
