Bálint András: Az összes hím baba és nőnemű gavallér megismerhető ebből a könyvből
Bálint András Kossuth-díjas színész, a Radnóti Színház társulatának tagja válaszolt arra a kérdésre, melyik könyv volt meghatározó az életében. A színész Szép Ernő Lila ákác című regényét választotta.
Bálint András felidézte, hogy a regény alcíme Egy fővárosi fiatalember regénye, és mint mondta, a saját regénye is lehetne, ha 120 éve élt volna Budapesten, folyamatosan szerelmes lett volna, és kutatta volna az élet értelmét, mint a regény hőse, a fiatal banktisztviselő.
Szép Ernőt az egyik legkedvesebb szerzőjének nevezte, a magyar irodalom csodájának. Elmondta, hogy a hetvenes években játszhatta a Lila ákácból készült filmváltozat főszerepét Halász Jutka partnereként, tíz évvel később pedig a Radnóti Színházban állította össze a Szép Ernő és a lányok című színházi estet, amely egy hajdani tanítványával mintegy negyven alkalommal került színre.
A színész kiemelte, hogy az író végig egyes szám első személyben beszél, már az első mondatában megszólítja az olvasót, végig tegezi, szinte megfogja a kezét, sztorizik, szórakoztatva mesél, és a regény végén nyújtja a cigaretlijét, így búcsúzik türelmes olvasójától.
Bálint András szerint a Lila ákác hiteles korrajz az első háború előtti Budapestről: arról, kik éltek a városban, hogyan éltek, hol éltek, miből éltek. A szerző botjának dőlve figyeli a hancúrozó bandát, ahogy érkeznek fiakkeren a ligetbe a létművészek: színésznők és rajongóik, huszárfőhadnagyok és főhercegek, tőzsdeügynökök, orfeumi színészek és dzsentri gyerekek, az összes hím baba és nőnemű gavallér. Gyakori helyszín a kaszinó, a varieté és a kávéházak is. A regény szereplői zenészek, kis táncosnők, bohém éjszakai riporterek, a szivarosfiú, színinövendékek, szeparékban a lipótvárosi agglegények és gentry fiúk. A baccara asztalnál elszánt játékosok ülnek: a kopasz matricagyáros, a mefisztószakállú bútoros, az üvegszemű doktor Csuzli, kártyagyőztesek és főleg kártyavesztesek. Az orfeum parkettjén lányok: Elly Relly, La belle Tusnády, Grand Giza, Virág Sári és Fritzi Novák, csupa bájos és szánandó figura.
A színész szerint a Lila ákác szerelmesregény, de a szerelem hiányának regénye is. Megjelennek benne a korabeli szépasszonyok: Feltünésiné, Mindigné, Pörgettyűné és Illetőné, a szerző titkos és veszedelmes szeretője. Egy kora délután belibben egy ligeti kerti padon a nyolcadik kerületi Kis Stáció utcából Tóth Manci, aki tizenhét éves, de korához képest elég öreg, kedvenc virága pedig a lila ákác. A regény utolsó fejezetében az író bevallja, hogy első májuskor az övé lett Tóth Manci, és elmeséli, hogyan sétáltak a ligetben kisujjukkal összefogózva, hogyan csináltattak gyorsfényképet Helfgott Sámuelnél, körutaztak a barlangvasúton, szívet karcoltak egy pad hátába, és hogyan jutottak el a Sándor utcai lakásba.
Manci két hét múlva eltűnik, egy truppal Oroszországba utazik, vengerka lesz, magyar táncosnő, és évekkel később onnan üzeni: barátom, volt ifjúság és volt szerelem, nem vettem észre. Bálint András szerint ez a regény fájdalmasan szép üzenete.
A színész Szép Ernőt a rácsodálkozás, az ámulás, a fölfedezés lírikusának nevezte, akinek a nyelve, a helyenként szokatlan szórend, a Szép Ernő-i magyar nyelv elbűvölő. Számos önéletrajzi elem hitelesíti a regényt, például amikor az író a saját zsidóságáról beszél vallomásosan, öniróniával. Bálint András felidézte azt is, hogy harminc évvel később Szép Ernő az Emberszag című könyvében számolt be a nyilaskorszak munkaszolgálatos élményeiről.
Bálint András összegzése szerint a Lila ákác az élete egyik fontos regénye.
