Keselyű: ígéretes krimi a TV2-től, de a tempóval meggyűlik a baja
A TV2 új sorozata, a Keselyű N. Nagy Zoltán azonos című regényéből készült. A történet középpontjában Szigethy Zalán (Dér Zsolt) áll, az ország egyik legismertebb rádiósa, aki feleségével, Adéllal (Zsigmond Emőke) vezeti a Zalánék című reggeli műsort. A látszólag tökéletes családi élet akkor hullik darabokra, amikor egy sorozatgyilkos elkezdi levadászni a Zalánhoz közel álló embereket.
A gyilkos klasszikus magyar versekkel üzen, rendszeresen betelefonál a rádióműsorba, és mindent tud a műsorvezető múltjáról. A nyomozást Bezerédi Zoltán és Trill Zsolt karaktere vezeti, a sorozatot Kovács István rendezte. Az alaphelyzet jó kiindulópont egy sötét krimihez, a versek beemelése pedig ötletes megoldás.
A főszereplő mintája nehezen tagadható
Az első percekben feltűnik, hogy a főszereplőt gyakorlatilag Sebestyén Balázsról mintázták. A készítők a rádiós múltjából azt is átemelték, amikor még a Viva TV időszakában tahóskodott járókelőkkel: a túlsúlyos lánynál zsírbüfét emlegető egykori szöveget Zalán szinte szóról szóra elmondja a kamerába. A valóságtól eltérően azonban a sorozatban ez a tahóság nem marad megtorlás nélkül.
A karakter múltja egyre fontosabbá válik, ahogy kiderül, a gyilkos nem véletlenszerűen választ áldozatokat. A sorozat nemcsak gyilkosságsorozatot mutat be, hanem azt is, hogyan omlik össze egy ember élete, aki addig abból élt, hogy minden reggel több százezer ember előtt beszélt magáról és másokról. Zalánnak látszólag mindene megvan, a gyilkos viszont épp ezt veszi el tőle, és közben az ország nyilvánossága előtt teszi egyre kiszolgáltatottabbá.
Túl feszes tempó, ingadozó színvonal
A Keselyű legnagyobb problémája, hogy túlságosan tévés tempót diktál. Szinte minden jelenet célzottan viszi előre a cselekményt, nincsenek vakvágányok, alig akad pillanat, amikor a szereplők egyszerűen csak létezhetnének a történetben. Olyan, mintha egy jó krimit túl feszesre vágtak volna. Hiányzik a skandináv krimik egyik legfontosabb erénye: hogy hagyják a nézőt elidőzni, felépíteni a feszültséget, megmutatni a szereplők hétköznapjait.
Ugyanez a probléma a karaktereknél is előjön: a főszereplők szinte kizárólag a cselekmény szempontjából fontos dolgokat mondanak, a mellékszereplők pedig időnként egészen más sorozatból érkezett figuráknak tűnnek. Emiatt a sorozat minősége is ingadozik: vannak erős, feszült jelenetei, máskor viszont a kétezres évek magyar tévéfilmjeinek hangulatát idézi.
„Szerencsére a Keselyű nem viccelődik túl sokat, és amikor komolyan veszi magát, akkor jól működik” – írja a kritika. A fénypont egy bántalmazott, súlyos pszichés problémákkal küzdő fiatal történetszála, aki időnként egy idős férfi hangján beszél; jelenetei kifejezetten nyugtalanítóak.
Színészek és vizuális megoldások
Vizuálisan a sorozat rendben van, alkalmanként kifejezetten érdekes beállításokkal dolgozik, de a kameramunka összességében nem kiemelkedő. Dér Zsoltnak jól állnak a közelik, különösen amikor Zalán már nem tudja a kényszeredett vigyort az arcára erőltetni. Zsigmond Emőke Adélként nagyon jól hozza a családját féltő, egyre kiszolgáltatottabb nőt. Trill Zsolt visszafogottan tud hozzátenni a nyomozós jelenetekhez, Bezerédi Zoltán alakítása viszont néha karikatúraszerű.
A gyilkosságok a magyar tévés sorozatokhoz képest meglehetősen brutálisak, ami azt mutatja, a készítők nem fogták vissza a történet sötét oldalát. A brutalitás azonban önmagában nem tesz nyomasztóvá egy krimit: ahhoz a következményeknek is súlyuk kellene legyen, és a szereplők reakcióira is jutni kellene időnek.
Az első két rész alapján a Keselyű meglepően jó próbálkozás, és az is figyelemre méltó, hogy a konkurencia műsorvezetőjét egy pokoljárásra küldik. A kérdés inkább az, sikerül-e a következő részekben lelassítania és összerendeznie a történetet. A Keselyű szombat késő esténként látható a TV2-n.
